2. Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3. Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4. Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5. Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6. Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7. Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8. Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9. Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
10. Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11. Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledből: végezz!
12. Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13. Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14. Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15. Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17. Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18. Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19. Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20. Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21. A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22. Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23. Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
| 
