1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
2. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5. Elragadod őket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6. Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
| 
