1 Krónika, Chapter 11

1. Összesereglett erre egész Izrael Dávidhoz, Hebronba és azt mondta: »Csontod és húsod vagyunk.    2. Tegnap is, teg­nap­előtt is, amikor még Saul volt a király, te voltál az, aki kivezetted s bevezetted Izraelt, meg aztán neked mondta az Úr, a te Istened: `Te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel fejedelme.'«    3. Elment tehát Izrael valamennyi véne a királyhoz, Hebronba és Dávid szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték őt Izrael királyává, az Úr szava szerint, amelyet Sámuel által mondott.    4. Aztán elment Dávid és egész Izrael Jeruzsálembe, azaz Jebuzba, ahol a jebuziták voltak a föld lakói.    5. Ekkor Jebuz lakosai azt mondták Dávidnak: »Ide ugyan be nem jössz.« Ám Dávid elfoglalta Sion várát, azaz a Dávid-várost. –    6. Azt mondta: »Aki elsőnek üt agyon egy jebuzitát, fejedelem és vezér lesz.« Elsőnek Joáb, Száruja fia ment fel s fejedelem is lett. –    7. Dávid megtelepedett a várban, melyet éppen ezért neveztek el Dávid-városnak,    8. és körös-körül kiépítette a várost, a Mellót és környékét, Joáb pedig helyreállította a város többi részét.    9. Dávid aztán mindinkább gyarapodott és növekedett, mert a seregek Ura vele volt.    10. A következők voltak Dávid legfőbb vitézei, akik segítették őt, hogy egész Izrael királyává legyen, az Úr szava szerint, amelyet Izraelnek mondott.    11. A következő Dávid vitézeinek jegyzéke: Jesbaám, Hakámoni fia, aki a harminc között a legfőbb volt. Ő emelte fel dárdáját háromszáz ember felett, akiket egyetlen ütközetben sebesített meg.    12. Utána következik az áhohita Eleazár, az ő atyai nagybátyjának a fia, a három legkiválóbb egyike.    13. Ő volt Dáviddal Feszdomimban, amikor a filiszteusok odagyűltek viadalra. Ennek a vidéknek a szántóföldje tele volt árpával, s a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől.    14. Ők azonban megálltak a szántóföld közepén, megoltalmazták a mezőt, megverték a filiszteusokat és az Úr nagy győzelmet szerzett népének.    15. Egyszer, amikor a filiszteusok a Refaim völgyben táboroztak, lementek hárman a harminc legfőbb közül ahhoz a sziklához, ahol Dávid tartózkodott, az adullámi barlanghoz.    16. Dávid ekkor az erősségben volt, a filiszteusok előőrse pedig Betlehemnél állt.    17. Dávid vágyakozva azt mondta: »Ó, bárcsak adna nekem valaki vizet abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál van.«    18. Erre ez a három keresztülvágta magát a filiszteusok táborán, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál volt, s elvitte Dávidnak, hogy igyék. Ő azonban nem akarta meginni, hanem italáldozatként bemutatta az Úrnak,    19. mondván: »Távol legyen tőlem, hogy ilyesmit cselekedjem Istenem színe előtt és megigyam ezeknek a férfiaknak a vérét: hiszen életük kockáztatásával hozták nekem ezt a vizet.« Éppen ezért nem is akarta meginni. Ilyeneket művelt a három vitéz.    20. Abizáj, Joáb fivére is legfőbb volt a három között: ő emelte fel dárdáját háromszáz megsebesített ember felett, ő volt a három között a legnevesebb,    21. s a második három között a leghíresebb és a legfőbb, de az első hármat nem érte utol.    22. Utána következik a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kábszeélből származott: ő ütötte le a két moábi Arielt, s ő ment le s ölte meg a veremben az oroszlánt a hóesés idején.    23. Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, akinek magassága öt könyöknyi volt s akinek olyan dárdája volt, mint a takácsok zugolyfája: lement ugyanis hozzá egy szál bottal, kiragadta a kezében tartott dárdát és megölte őt tulajdon dárdájával.    24. Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia. Ő volt a három vitéz között a legnevesebb,    25. s a harminc között a legelső, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.    26. A hadsereg vitézei a következők voltak: Aszaél, Joáb fivére, továbbá Elhanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia,    27. az árori Sammót, a fáloni Helesz,    28. a tekoai Ira, Ákkes fia, az anatóti Abiézer,    29. a husáti Szibbekáj, az áhohita Iláj,    30. a netofáti Mahráj, a netofáti Heled, Baána fia,    31. Ittaj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia, a fárátoni Benája,    32. a Gaás völgyéből való Huráj, az arbáti Abiel, a baurámi Azmót, a sálaboni Eliába,    33. a gezoni Ássem fiai, az árári Jonatán, Ságe fia,    34. az árári Ahiám, Szákár fia,    35. Eli­fál, Úr fia,    36. a mekerai Hefer fia, a fe­lóni Áhia,    37. a kármeli Heszró, Naáráj, Ászbáj fia,    38. Joel, Nátán fivére, Mibahár, Agáráj fia,    39. az ammonita Szelek, a beróti Naáráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója,    40. a jetrita Ira, a jetrita Gáreb,    41. a hetita Uriás, Zábád, Oholi fia,    42. a rúbenita Ádina, Síza fia, a rúbeniták vezetője és vele harminc ember,    43. Hánán, Maáka fia, a mátáni Jozafát,    44. az astaróti Ozija, az árori Samma és Jehiél, Hótám fiai,    45. a tószai Jedjaél, Sámri fia, és fivére Jóha,    46. a máhumi Eliél meg Jeribáj és Josája, Elnaém fiai, a moábi Jetma, a maszóbiai Eliél, Obed és Jásziel.