1 Korintusi, Chapter 13

1. Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengõ érc vagy pengõ cimbalom.    2. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.    3. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.    4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,    5. nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat,    6. nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal;    7. mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.    8. A szeretet soha meg nem szûnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszûnnek, a tudomány elenyészik.    9. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk;    10. amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni.    11. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók.    12. Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színrõl színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.    13. Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.