1. Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok.
2. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívõkké.
3. Mert mindenekelõtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bûneinkért az Írások szerint,
4. eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint.
5. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettõnek.
6. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek.
7. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
8. Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is.
9. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát.
10. De Isten kegyelmébõl vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sõt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt.
11. Tehát akár én, akár õk, így hirdetjük, és ti így lettetek hívõkké.
12. Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása?
13. Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel!
14. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is.
15. Sõt, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanúságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha a halottak valóban nem támadnak fel.
16. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
17. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bûneitekben vagytok.
18. Sõt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek.
19. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél.
20. Krisztus azonban feltámadt a halottak közül, mint az elszenderültek zsengéje.
21. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is.
22. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni.
23. Mindenki a maga rendje szerint: elsõként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az õ eljövetelekor.
24. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Atyaistennek, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erõt.
25. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti.
26. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg,
27. mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van vetve«, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki.
28. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
29. Hisz különben mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednének meg értük?
30. Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek minden órában?
31. Nap mint nap meghalok, olyan igaz ez, testvérek, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32. Ha – emberileg szólva – vadállatokkal küzdöttem Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak »együnk és igyunk, mert holnap meghalunk«.
33. Ne engedjétek magatokat félrevezetni: »A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.«
34. Józanodjatok ki teljesen, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!
35. Azt mondhatná azonban valaki: »Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elõ?«
36. Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha elõbb meg nem hal.
37. És amikor vetsz, nem a leendõ növényt veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét.
38. Isten pedig alakot ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak saját alakot.
39. Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
40. És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké.
41. Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak. Mindegyik csillag különbözik fényességben a másik csillagtól.
42. Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan test támad fel;
43. szégyenben vetik el, és dicsõségben támad fel; gyöngeségben vetik el, s erõben támad fel;
44. érzéki testet vetnek el, és lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is.
45. Ezt mondja az Írás is: »Ádám, az elsõ ember élõ lénnyé lett«, az utolsó Ádám pedig éltetõ Lélekké.
46. De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, csak azután a lelki.
47. Az elsõ ember a földbõl való, földi, a második ember a mennybõl való.
48. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is.
50. Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot.
51. Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni:
52. hirtelen, egy szempillantás alatt, a végsõ harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlan állapotban, mi pedig elváltozunk.
53. Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.
54. Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, amely írva van: »Elnyelte a halált a diadal.
55. Halál, hol a te gyõzelmed? Halál, hol a te fullánkod?«
56. A halál fullánkja a bûn, a bûn ereje pedig a törvény.
57. De hála Istennek, aki megadta nekünk a gyõzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58. Tehát, szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.
| 
