1. Történt pedig, hogy Sándor, a macedóniai Fülöp fia, aki először Görögországon uralkodott, elindult Ketim földjéről, s miután megverte Dáriuszt, a perzsák és a médek királyát,
2. sok ütközetet vívott, elfoglalta mindenfelé az erősségeket, megölte a föld királyait
3. és eljutott a föld határáig. Zsákmányt hurcolt el számos néptől, és színe előtt elnémult a föld.
4. Erős és igen nagy sereget is gyűjtött egybe. Erre gőg és elbizakodottság szállta meg szívét;
5. hatalmába kerítette a nemzetek országait és fejedelmeit, ezek pedig adófizetőivé lettek.
6. Ezután azonban ágynak dőlt, és mivel úgy érezte, hogy meg fog halni,
7. magához hívatta nemes szolgáit, akik vele együtt nevelkedtek ifjúságától fogva, s még életében felosztotta közöttük országát.
8. Tizenkét esztendeig uralkodott Sándor, aztán meghalt;
9. a szolgái pedig kormányozni kezdtek, mindegyik a maga helyén. Halála után azután mindannyian koronát tettek fejükre, s utánuk fiaik is, sok esztendőn át. Meg is sokasodott a baj az országban.
10. Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész, Antióchosz király fia, aki mint túsz Rómában élt, és a görögök uralmának százharminchetedik esztendejében királlyá lett.
11. Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő sokakat rábeszélt, ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük.
12. Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben,
13. és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek.
14. Így a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben,
15. nem metélkedtek körül, elszakadtak a szent szövetségtől és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek.
16. Amikor Antióchosz úgy látta, hogy uralma megerősödött, azon volt, hogy Egyiptom földjére is kiterjessze hatalmát, és két országon uralkodjék.
17. Ezért hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal, lovasokkal és tekintélyes hajórajjal Egyiptom ellen vonult,
18. és hadba bocsátkozott Ptolemajosszal, Egyiptom királyával. Ptolemajosz megrettent színe előtt, elmenekült, és sokan elestek sebeikben.
19. Erre ő elfoglalta a megerősített városokat Egyiptom földjén és magával vitte Egyiptom földjének zsákmányát.
20. Egyiptom leverése után, a száznegyvenharmadik esztendőben aztán visszafordult Antióchosz és Izrael ellen vonult.
21. Benyomult nagy sereggel Jeruzsálembe,
22. belépett dölyfösen a szent helyre, magával vitte az aranyoltárt, a mécstartót és minden egyéb felszerelését: a kitett kenyerek asztalát, az italáldozatok csészéit, a tálakat, az arany füstölőket, a függönyt, a koszorúkat és az arany díszítést a templom homlokzatáról; egyszóval leszakított mindent.
23. Elvitte az ezüstöt, az aranyat, meg a kívánatos berendezést, és elhurcolta az ott talált titkos kincseket. Mindezt magához vette és országába tért.
24. Amellett embereket mészárolt le és igen gőgösen beszélt.
25. Mélységes gyászba borult Izrael és annak minden települése.
26. Sóhajtoztak a fejedelmek és a vének. Elsorvadtak a szűzek és az ifjak, s elváltozott az asszonyok szépsége.
27. Jajveszékelt minden vőlegény, a nászágyon ült és gyászolt a menyasszony.
28. Lakói miatt megrendült a föld, mert szégyenbe öltözött Jákob egész háza.
29. Két esztendő múlva a király az adószedők főnökét küldte Júdea városaiba. Ez nagy kísérettel vonult be Jeruzsálembe
30. és álnok módon békés biztatással szólt hozzájuk. Hittek is neki.
31. Erre hirtelen megrohanta a várost, nagy csapással sújtott rá és sok embert megölt Izraelből.
32. Megsarcolta és felgyújtotta tűzzel a várost; lerombolta házait és falait is körös-körül.
33. Rabul ejtették az asszonyokat és a gyermekeket, s elhajtották a jószágot.
34. A Dávid-város köré nagy, erős bástyát és hatalmas tornyokat emeltek, és azt várukká tették.
35. Gonosz népséget helyeztek el benne, léhűtő embereket, akik befészkelték ott magukat. Elraktároztak ott fegyvert és élelmiszert, összehordták Jeruzsálemből a zsákmányt, és ott helyezték el. Így hatalmas csapdává lett a Vár.
36. Kelepcéjévé vált a szent helynek, ártó ellenségévé Izraelnek.
37. Ártatlan vért ontottak a szentély körül, és meggyalázták a szent helyet.
38. Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, és az idegenek hazájává lett. Idegenné vált saját ivadékának, mert gyermekei eltávoztak belőle.
39. Szent helye elhagyott pusztasággá lett, ünnepnapjai gyászra fordultak, szombatjai pedig gyalázatra. Odalett a becsülete,
40. dicsőségének foka szerint megsokasodott a szégyene, és fensége siralommá változott.
41. Akkor Antióchosz király egész országa számára írásban elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép,
42. és hagyja el mindenki a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez.
43. Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot.
44. A király Jeruzsálembe és Júdea minden városába követek által írásban azt a rendeletet küldte, hogy kövessék az ország pogány nemzeteinek szokásait,
45. szüntessék be az egészen elégő-, vágó- és italáldozatokat Isten templomában, tiltsák meg a szombat és az ünnepek megülését,
46. és megparancsolta, hogy tegyék tisztátalanná a szent helyet és a szent népet, Izraelt.
47. Egyben elrendelte, hogy emeljenek oltárokat, templomokat, bálványokat, és sertéshúst meg egyéb tisztátalan állatokat mutassanak be áldozatul.
48. Ne metéltessék körül fiaikat; engedjék, hogy beszennyeződjék lelkük mindenféle tisztátalansággal és utálatossággal;
49. felejtsék el a törvényt és forgassák fel Isten minden szertartását.
50. Az pedig, aki nem jár el Antióchosz király rendelete szerint, halállal lakoljon.
51. E szavak értelmében adta ki írott rendeletét egész országa számára. Ugyanakkor felügyelőket is rendelt a nép fölé, hogy ennek megtartásáról gondoskodjanak, és Júdea minden egyes városában áldozatokat mutassanak be.
52. Erre sokan csatlakoztak a nép közül azokhoz, akik elhagyták az Úr törvényét. Gonoszságot műveltek az országban,
53. és rejtekbe meg a szökevények búvóhelyeire űzték Izrael népét.
54. A száznegyvenötödik esztendőben, kiszlev hó tizenötödik napján Antióchosz király vészthozó undokságot épített Isten oltárán, és köröskörül Júdea minden városában is emeltek oltárokat..
55. A házak bejáratánál meg a tereken tömjént égettek és mutattak be áldozatul.
56. Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették.
57. Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből, és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték.
58. Így erőszakoskodtak Izrael népével, azokkal ugyanis, akiket a városban hónapról-hónapra rajtakaptak.
59. Majd a hónap huszonötödik napján áldoztak azon az oltáron, amely Isten oltárán állt.
60. Azokat az asszonyokat, akik körülmetélték fiaikat, Antióchosz király rendelete értelmében legyilkolták,
61. és a gyermekeket házanként a nyakukba akasztották. Lemészárolták azokat is, akik a körülmetélést végezték.
62. Mindazonáltal Izrael népéből sokan eltökélték magukban, hogy tisztátalant nem esznek,
63. és inkább meghalnak, mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket.
64. Isten haragja ugyanis súlyosan nehezedett a népre. FELKELÉS AZ ÜLDÖZŐK ELLEN: 2,1-70
|