1. A százhatvanadik esztendőben felvonult Alexander, az Epifánésznek nevezett Antióchosz fia és elfoglalta Ptolemaiszt. Ott befogadták őt és uralkodni kezdett.
2. Amint erről Demetriosz király értesült, hatalmas sereget gyűjtött és kivonult, hogy harcba bocsátkozzék vele.
3. Demetriosz ugyanakkor barátságos hangú levelet küldött Jonatánnak, hogy nagyrabecsülését mutassa ki vele szemben.
4. Így gondolkodott ugyanis: »Siessünk, kössünk vele békét, még mielőtt Alexanderral szövetkeznék ellenünk.
5. Még eszébe jut majd mindaz a baj, amelyet neki, testvérének és népének okoztunk.«
6. Így megengedte neki, hogy hadat gyűjtsön, fegyvert szerezzen és az ő szövetségese legyen. Még azt is elrendelte, hogy adják ki neki a Várban lévő túszokat.
7. Jonatán erre elment Jeruzsálembe és felolvasta az egész nép meg a Várban lévők előtt a levelet.
8. Nagy félelem szállta meg őket, amikor hallották, hogy a király seregtoborzásra adott neki engedélyt.
9. A túszokat kiadták Jonatánnak, ő pedig hazaengedte azokat szüleikhez.
10. Jonatán a székhelyét Jeruzsálembe tette át, és elkezdte kiépíteni és helyreállítani a várost.
11. Megparancsolta a munkásoknak, hogy emeljenek falat és erősítsék meg a Sion hegyet körös-körül faragott kövekkel. Így is tettek.
12. Ekkor az idegenek, akik a Bakhidész által épített erősségekben voltak, elmenekültek,
13. mindenki otthagyta a helyét és hazájába tért.
14. Egyedül Bétszúrban maradtak néhányan azok közül, akik elpártoltak a törvénytől és Isten parancsától, mert védelmet találtak ott.
15. Amikor Alexander király értesült azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriosz Jonatánnak tett, és elbeszélték neki az általa és testvérei által véghezvitt harcokat és hőstetteket, továbbá azokat a bajokat, amelyeket elszenvedtek,
16. így szólt: »Találhatunk-e hozzá hasonló férfit? Nos tehát, tegyük őt barátunkká és szövetségesünkké!«
17. Ekkor levelet írt és abban ezeket a szavakat küldte neki:
18. »Alexander király üdvözli testvérét, Jonatánt!
19. Azt hallottuk rólad, hogy hatalmas és vitéz férfi vagy, és méltó arra, hogy barátunkká légy.
20. Ezennel tehát néped főpapjává teszünk, és megengedjük, hogy a király barátja címét viseld. – Küldött neki bíbort meg aranykoronát is. – Ügyeinkben érts velünk egyet és maradj velünk barátságban!«
21. Erre Jonatán magára öltötte a szent ruhát a százhatvanadik esztendő hetedik havában, a sátoros ünnepen. Majd sereget gyűjtött és fegyvert szerzett bőségben.
22. Amint Demetriosz hírét vette ennek, nagyon elszomorodott és így szólt:
23. »Hogyan engedhettük meg, hogy Alexander megelőzzön minket, szövetségre lépjen a zsidókkal és így gyarapítsa erejét?
24. Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.«
25. Írt is nekik ilyképpen: »Demetriosz király üdvözli a zsidók népét!
26. Örömmel értesültünk róla, hogy megtartottátok a velünk kötött szövetséget, barátságban maradtatok velünk, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez.
27. Tartsatok csak ki továbbra is a hozzánk való hűségben, és mi majd jótéteményekkel kárpótolunk titeket azokért, amiket nekünk cselekedtetek.
28. Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek.
29. Ezennel felmentelek titeket és valamennyi zsidót az adózás alól. Elengedem a sószolgáltatást, nem követelem a koszorúkat és a gabonaharmadot.
30. A mai naptól kezdve meghagyom nektek a jövőben a fa gyümölcsének engem illető felét. Ne szedjék ezt a mai naptól kezdve sohasem Júdea földjén, s abban a három kerületben sem, amelyet Szamariából és Galileából kapcsoltak hozzá.
31. Jeruzsálem szent és szabad legyen határával együtt! A tized és az adó az övé legyen!
32. Lemondok a jeruzsálemi Vár birtoklásáról is. Átadom azt a főpapnak: helyezzen oda férfiakat őrségül, tetszése szerint.
33. Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is.
34. Minden szent nap: a szombatok, a hónapok első napjai, a parancsolt ünnepek, három nap az ünnep előtt és három nap az ünnep után legyenek mind az adómentesség és az elengedés napjai az országomban lakó valamennyi zsidó számára!
35. Senkinek se legyen joga bármit is behajtani, vagy közülük bárki ellen bármilyen ügyben keresetet indítani!
36. A zsidók közül harmincezer embert a király seregébe kell felvenni. Ezek ugyanúgy kapják meg zsoldjukat, mint a király valamennyi serege. Egy részüket a nagy király váraiban kell elhelyezni.
37. Mások közülük jussanak állami ügyek élére, bizalmi állásokba. Vezéreik közülük kerüljenek ki. Amellett éljenek törvényeik szerint, amint ezt a király Júdea földje számára is elrendelte.
38. Azt a három kerületet pedig, amelyet Szamaria tartományból csatoltak Júdához, számítsák Júdeához. Egy fő alatt legyenek vele és senki hatalma alatt se álljanak, csak a főpapé alatt.
39. Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére.
40. Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből.
41. Mindazt pedig, ami nem folyt be és amit a tisztviselők az előző években nem hajtottak be, adják mostantól fogva a templom szolgálatára.
42. Ezenfelül az az ötezer ezüstsiklus, amelyet minden esztendőben a szentély jövedelméből vettek el, a szolgálatot tévő papokat illesse.
43. Mindazok, akik a jeruzsálemi templomba vagy a környékén bármely részre menekülnek, bármilyen ügyben vétettek is a király ellen, szabadok legyenek, és zavartalanul birtokolhassák mindenüket, amijük csak van országom területén.
44. A szentély építésének és tatarozásának költségeit a királyi kincstár fedezze.
45. Ugyancsak a királyi kincstárt terhelje Jeruzsálem falainak felépítése és körös-körül való megerősítése, valamint a falak emelése Júdeában.«
46. Amikor Jonatán meg a nép e szavakat hallotta, nem hittek bennük és elutasították azokat, mert visszaemlékeztek arra, hogy milyen nagy gonoszságot művelt Izraelben és milyen kegyetlenül sanyargatta őket.
47. Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben.
48. Alexander király pedig nagy sereget gyűjtött és hadba szállt Demetriosz ellen.
49. Megütközött a két király, és Demetriosz serege megfutamodott. Alexander üldözni kezdte és szorongatta őket.
50. Hevesen dúlt a harc napnyugtáig. Még ugyanazon a napon elesett Demetriosz is.
51. Erre Alexander követeket küldött Ptolemajoszhoz, Egyiptom királyához, és ezt üzente neki:
52. »Visszatértem országomba, elfoglaltam atyáim trónját és megkezdtem az uralkodást. Legyőztem Demetrioszt és országunkat hatalmamba kerítettem.
53. Megütköztem vele, megsemmisítettük őt magát táborával egyetemben és elfoglaltam királyi trónját.
54. Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.«
55. Ptolemajosz király erre így felelt: »Áldott az a nap, amelyen visszatértél atyáid földjére, és elfoglaltad országuk trónját.
56. Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.«
57. Elindult tehát Ptolemajosz Egyiptomból leányával, Kleopátrával együtt, és elment Ptolemaiszba a százhatvankettedik esztendőben.
58. Ott találkozott Alexander királlyal, odaadta neki leányát, Kleopátrát feleségül, és Ptolemaiszban királyhoz méltóan igen fényes nászünnepséget rendezett.
59. Alexander király írt ezután Jonatánnak, hogy jöjjön elébe.
60. Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket.
61. Szövetkeztek azonban ellene veszedelmes férfiak Izraelből, istentelen emberek, és bevádolták őt. De a király ügyet sem vetett rájuk,
62. hanem meghagyta, hogy vegyék le Jonatán ruháját és öltöztessék bíborba. Így is cselekedtek. Majd maga mellé ültette őt a király,
63. és így szólt fejedelmeihez: »Menjetek ki vele a városba és hirdessétek ki: Senki se merjen vádat emelni ellene semmiféle ügyben, és senki se kellemetlenkedjék neki semmiféle okból!«
64. Történt pedig, hogy amikor azok, akik áskálódtak ellene, azt látták, hogy a hirdetés szavai értelmében mily dicsőség érte őt, és hogy bíbor fedi a vállát, valamennyien elmenekültek.
65. A király pedig nagyon kitüntette őt. Felvette legbelsőbb bizalmasai sorába, vezérré tette és részessé az uralkodásban.
66. Jonatán ezután épségben és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.
67. A százhatvanötödik esztendőben Demetriosz, Demetriosz fia Krétából elment atyái földjére.
68. Mikor Alexander király értesült erről, igen elszomorodott és visszatért Antióchiába.
69. Demetriosz király pedig fővezérré tette Apollónioszt, a cöleszíriai helytartót. Ez nagy sereget toborzott és Jamniába vonult. Aztán elküldött Jonatánhoz, a főpaphoz,
70. ezekkel a szavakkal: »Te vagy az egyedüli, aki ellenállsz nekünk. Nevetséggé és csúfsággá lettem amiatt, hogy erőszakkal szembeszállsz velünk a hegyek között.
71. Nos tehát, ha bízol seregedben, jöjj le hozzánk a síkságra! Hadd mérjük itt össze erőnket! Velem van a városok hadereje.
72. Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. `Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.'
73. Hogyan tudnál tehát te ellenállni ilyen lovasságnak és ekkora seregnek a síkságon, ahol sem kő nincs, sem szikla, és nincs hova menekülni?«
74. Mikor Jonatán Apollóniosz üzenetét hallotta, felháborodott lelkében. Majd kiválasztott tízezer embert és kivonult Jeruzsálemből. Segítségére sietett a testvére, Simon is.
75. Tábort ütöttek Joppénál, de a város zárva maradt előtte. Apollóniosz őrsége volt ugyanis Joppéban, ezért ostrom alá vette.
76. Erre a városban lévők megrettentek és kinyitották neki a kaput. Így Jonatán úrrá lett Joppéban.
77. Amint Apollóniosz hírét vette ennek, felkerekedett háromezer lovassal és nagy sereggel,
78. s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak.
79. De Apollóniosz ezer lovast lesben hagyott mögöttük a táborban.
80. Jonatán észrevette ugyan, hogy lesben állnak mögötte, de már körülfogták seregét, és reggeltől estig hányták a nyilat a seregre.
81. A sereg azonban helytállt Jonatán parancsa értelmében, amíg amazoknak a lovai el nem fáradtak.
82. Erre nekiengedte csapatát Simon is, és amikor a lovasság ereje már megtört, rárontott a seregre, megverte őket, és azok futásban kerestek menedéket.
83. Azok, akik elszéledtek a síkságon, Asdódba futottak. Bementek Bétdágonba a bálványukhoz, hogy ott menedékre leljenek.
84. Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek.
85. A kard által elhullottak száma pedig azokkal együtt, akik a tűz martalékává lettek, közel nyolcezer ember volt.
86. Azután felkerekedett innen Jonatán, és Askalont szállta meg. Itt a város lakói nagy pompával jöttek elébe.
87. Végül visszatért Jonatán övéivel és gazdag zsákmánnyal Jeruzsálembe.
88. Történt pedig, hogy amikor ez a dolog Alexander király tudomására jutott, még jobban kitüntette Jonatánt.
89. Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt.
| 
