1. Ezután Egyiptom királya hadat gyűjtött, annyit, mint a föveny a tenger partján, valamint hajót is nagy számban. Az volt ugyanis a terve, hogy csellel elfoglalja Alexander országát és azt saját országához csatolja.
2. Elment tehát, barátságot hangoztatva, Szíriába. Az emberek megnyitották előtte a városokat, sőt ki is vonultak elébe. Alexander király ugyanis meghagyta, hogy menjenek elébe, hiszen az apósa volt.
3. Mikor aztán Ptolemajosz betette lábát a városba, katonai őrséget helyezett el az egyes városokban.
4. Amikor pedig Asdódhoz közeledett, megmutatták neki Dágon felgyújtott templomát, Asdódot és környékét romjaival együtt, a szanaszét heverő holttesteket s a hadban elesettek sírdombjait, amelyeket az útszélen emeltek.
5. S hogy gyűlöletessé tegyék, azt mondták a királynak: Jonatán cselekedte mindezt! A király azonban hallgatott.
6. Jonatán pedig nagy pompával a király elé járult Joppéban; üdvözölték egymást és megszálltak ott.
7. Majd elkísérte Jonatán a királyt az Eleuterosz nevű folyóig, aztán visszatért Jeruzsálembe.
8. Ptolemajosz király pedig hatalma alá vetette a parti városokat egészen a tenger menti Szeleukiáig, és gonosz terveket szőtt Alexander ellen.
9. Követeket küldött ugyanis Demetrioszhoz, ezekkel a szavakkal: »Gyere, kössünk egymással szövetséget! Odaadom neked Alexandernél lévő leányomat feleségül. Aztán uralkodjál atyád országában!
10. Megbántam ugyanis, hogy neki adtam leányomat, mert az életemre tört.«
11. Így gyalázta őt, mivel országára áhítozott.
12. El is vette tőle leányát és Demetriosznak adta. Szakított Alexanderrel, és nyílt ellenségekké lettek.
13. Azután Ptolemajosz bevonult Antióchiába és két koronát tett fejére: Egyiptomét és Ázsiáét.
14. Alexander király ebben az időben Kilíkiában volt, mert fellázadtak a vidék lakói.
15. A hír vétele után Alexander hadba szállt ellene. Ptolemajosz király is felvonult seregével. Rárontott nagy erővel és megfutamította.
16. Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemajosz király maradt a győztes.
17. Az arab Zabdiel pedig fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemajosznak.
18. Három napra rá elhunyt Ptolemajosz is. Erre a városok lakói lemészárolták a várak őrségét,
19. s így trónra léphetett Demetriosz a százhatvanhetedik esztendőben.
20. Abban az időben Jonatán összegyűjtötte a júdeaiakat, hogy elfoglalják a jeruzsálemi Várat. Számos hadigépet is felállítottak ellene.
21. De az istentelen férfiak, akik gyűlölték saját nemzetüket, elmentek Demetriosz királyhoz, és beárulták neki, hogy Jonatán ostrom alá veszi a Várat.
22. Ennek hallatára indulatra gerjedt, tüstént Ptolemaiszba ment és megírta Jonatánnak, hogy hagyja abba a Vár ostromát és siessen hozzá megbeszélésre.
23. Mikor Jonatán értesült erről, elrendelte, hogy csak folytassák az ostromot. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei s a papok sorából, és szemébe nézett a veszedelemnek.
24. Magához vett aranyat, ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, a király elé járult Ptolemaiszban, és elnyerte a kegyét.
25. Néhány istentelen ember saját népének soraiból vádat emelt ugyan ellene,
26. a király azonban úgy tett vele, mint ahogy elődei tettek: igen megtisztelte őt összes bizalmasai szeme láttára.
27. Meghagyta neki főpapi tisztét és a többi méltóságot, amelyeknek már azelőtt birtokában volt, és felvette őt legbelsőbb bizalmasai sorába.
28. Jonatán ekkor arra kérte a királyt, hogy mentesítse Júdeát és a három kerületet és Szamariát környékével együtt az adó alól, és háromszáz talentumot ígért neki.
29. A király engedett a kérésnek és minderről ilyen tartalmú levelet írt Jonatánnak:
30. »Demetriosz király üdvözli testvérét, Jonatánt, és a zsidók népét.
31. Hogy tudomástok legyen róla, elküldjük nektek annak a levélnek a másolatát, amelyet a ti ügyetekben írtunk atyánknak, Lasztenésznek:
32. `Demetriosz király üdvözli Lasztenész atyát!
33. Úgy határoztunk, hogy az irántunk tanúsított barátságos érzületükért jót cselekszünk a zsidók népével, a mi barátainkkal, mert hűségesen teljesítik irántunk való kötelességeiket.
34. Ennélfogva átadjuk nekik Júdea egész területét, valamint egész környékével együtt azt a három kerületet, Efraimot tudniillik meg Liddát és Ramátát, amelyet Szamariától Júdeához csatoltak el. Hadd szolgáljanak zálogul mindazok javára, akik Jeruzsálemben áldoznak, s kárpótlásul azokért a dolgokért, amelyeket azelőtt beszedett tőlük a király minden esztendőben, vagyis a föld és a fák gyümölcséért.
35. Lemondunk továbbá ettől az időtől kezdve az ő javukra többi járandóságunkról is, úgymint: a tizedről és a vámról, továbbá a sótelepekről és a nekünk szállított koszorúkról.
36. Mindezt átengedjük nekik. Visszavonni ebből semmit sem szabad, mostantól kezdve örök időkig.
37. Nos tehát, legyen gondotok rá, hogy erről a rendelkezésről másolat készüljön, s azt adjátok oda Jonatánnak! Hadd helyezzék el nyilvános helyen a szent hegyen!'«
38. Amikor aztán Demetriosz király azt látta, hogy lecsendesedett az ország az ő színe előtt, és már senki sem áll ellent neki, elbocsátotta egész hadseregét, mindenkit saját hazájába, a szigetek népeinek sorából toborzott idegen csapaton kívül. Ezzel azonban ellenségévé tette atyáinak valamennyi seregét.
39. Amikor pedig Trifón, aki egykor Alexander párthívei közé tartozott, észrevette, hogy az egész sereg elégedetlen Demetriosszal szemben, elment az arab Jamlekuhoz, Alexander fiának, Antióchosznak nevelőjéhez.
40. Unszolta őt, adja ki neki a fiút, hogy király lehessen apja helyében. Ugyanakkor felfedte előtte Demetriosz viselt dolgait is, valamint csapatainak ellenséges érzületét vele szemben. És hosszú ideig ott maradt nála.
41. Jonatán viszont azt az üzenetet küldte Demetriosz királynak, hogy távolítsa el az őrséget a jeruzsálemi Várból és az erősségekből, mert azok háborgatják Izraelt.
42. Demetriosz ekkor ezzel az üzenettel válaszolt Jonatánnak: »Nem csak ezt teszem meg neked és népednek, hanem, amint kellő alkalom kínálkozik, dicsőséggel övezlek téged és a nemzetedet.
43. Most azonban jól tennéd, ha embereket küldenél a segítségemre, mert egész seregem elpártolt tőlem.«
44. Erre Jonatán háromezer vitézt küldött Antióchiába. Ezek elmentek a királyhoz, s a király nagyon megörült érkezésüknek.
45. Egybegyűlt akkor a város lakóiból százhúszezer ember, és meg akarták ölni a királyt.
46. A király a palotába menekült. Erre a város lakói megszállták az utakat a városban és támadásba lendültek.
47. A király a zsidókat hívta segítségül. Ezek köréje gyűltek mindnyájan. Azután szerteszéledtek mindenfelé a városban
48. és lemészároltak aznap százezer embert. A várost felgyújtották és rengeteg zsákmányt szereztek azon a napon, s megszabadították a királyt.
49. Mikor a város lakói azt látták, hogy a zsidók kényük-kedvük szerint bánnak a meghódított várossal, elvesztették bátorságukat, kérve-kérték a királyt és így szóltak:
50. »Nyújtsd felénk jobbodat! Szűnjenek meg harcolni a zsidók ellenünk és a város ellen!«
51. Eldobálták tehát fegyverüket és békéért könyörögtek. A zsidóknak erre nagy lett a becsülete a királynak és az ország minden lakójának szemében. Emlegették őket az országban, és ők gazdag zsákmánnyal tértek vissza Jeruzsálembe.
52. De alighogy ismét szilárdan ült trónján Demetriosz király és alig csendesedett le az ország a színe előtt,
53. megfeledkezett mindarról, amit ígért. Elhidegült Jonatántól, nem hálálta meg a vele szemben tanúsított jótéteményeket és nagyon zaklatta őt.
54. Ezek után visszatért Trifón, és vele a gyermekkorban lévő Antióchosz is. Ez trónra lépett és koronát tett a fejére.
55. Erre összegyűltek nála mindazok a csapatok, amelyeket szélnek eresztett Demetriosz, és hadba szálltak ellene. Demetriosz ekkor meghátrált és elmenekült.
56. Trifón pedig megszerezte az állatokat, és hatalmába kerítette Antióchiát.
57. Ezután az ifjú Antióchosz ezt írta Jonatánnak: »Megerősítelek főpapi tisztedben. Négy kerület fölé teszlek, és a király bizalmasai között lesz a helyed.«
58. Küldött neki arany asztali edényeket, és megengedte neki, hogy aranyserlegből igyék, bíbort öltsön és aranyboglárt viseljen.
59. Testvérét, Simont pedig fővezérré tette Tírusz határától Egyiptom határáig.
60. Jonatán akkor kivonult, bejárta a városokat a folyón túl, és segítségére odagyűlt hozzá Szíriának egész hadserege. Mikor Askalonba ért, ünnepélyesen kivonultak eléje a városból.
61. Innen elment Gázába. Gáza lakói azonban bezárkóztak előtte. Erre ő megtámadta a várost, felgyújtotta a környéket és kifosztotta.
62. Ekkor a gázaiak könyörgésre fogták a dolgot Jonatánnál, mire ő a jobbját nyújtotta nekik; fiaikból kezeseket szedett és elküldte őket Jeruzsálembe. Majd bejárta az országot egészen Damaszkuszig.
63. Amikor aztán Jonatán arról értesült, hogy Demetriosz vezérei a galileai Kádesben nagy sereg élén ármánykodva arra törekednek, hogy elmozdítsák őt az ország ügyeitől,
64. ő maga felvonult ellenük, míg testvérét, Simont az ország bensejében hagyta.
65. Simon megszállta Bétszúrt, hosszú ideig ostromolta és körülzárta őket.
66. Ekkor azt kérték, hogy nyújtsa jobbját nekik. Nyújtotta is; de kiűzte őket onnan, elfoglalta a várost és őrséget helyezett el benne.
67. Jonatán eközben a Genezár vizénél táborozott seregével, de még napkelte előtt felkerekedett Hácor síksága felé.
68. S íme, a síkságon egy idegenekből álló sereg jött vele szembe. S miközben Jonatán az ellenkező oldalról felvonult, ezek lest állítottak ellene a hegyekben.
69. Amikor aztán a lesbenállók kirontottak búvóhelyükről és támadásba lendültek,
70. Jonatán és egész serege meghátrált. Senki sem maradt a helyén Matatiás, Absalom fia és Júdás, Kálfi fia csapatvezéreken kívül.
71. Jonatán ekkor megtépte ruháját, port hintett a fejére és imádkozott.
72. Majd ismét harcba szállt velük Jonatán, és bár azok vitézül ellenálltak, futásba kergette őket.
73. Mikor ezt látták azok, akik elmenekültek mellőle, visszatértek hozzá, és vele együtt mindannyian Kádesig, a táborukig kergették őket. Egészen odáig jutottak ugyanis el.
74. Az idegenek közül aznap elesett háromezer ember. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.
| 
