1. Mivel Jonatán úgy látta, hogy az idő kedvez neki, férfiakat választott ki és elküldte őket Rómába, megszilárdítani és megújítani velük a barátságot.
2. A spártaiaknak és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket.
3. Rómába érkezve, a tanács elé járultak és így szóltak: »Jonatán főpap és a zsidók nemzete küldött minket, hogy megújítsuk a régi barátságot és szövetséget.«
4. Erre ezek az egyes helyi hatóságoknak szóló leveleket adtak nekik, hogy azok nyugodt hazatérést biztosítsanak számukra Júdea földjére.
5. Ez annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán írt a spártaiaknak:
6. »Jonatán, a főpap és a nép vénei, a papok meg a zsidók többi népe üdvözlik testvéreiket, a spártaiakat!
7. Már régebben azt írta Áriosz, egyik királyotok Oniás főpapnak, hogy – amint az itt mellékelt irat tanúsítja – testvéreink vagytok.
8. Oniás tisztelettel fogadta a követet, átvette a szövetségről és a barátságról szóló levelet.
9. Bár semmi szükség sem kényszerít minket erre – vigasztalásunkra vannak ugyanis a kezeink közt lévő szent könyvek –,
10. mindazonáltal megkíséreljük követeink által megújítani veletek a szövetséget és a barátságot, hogy el ne idegenedjünk tőletek. Nagy idő telt el ugyanis azóta, hogy követeiteket elküldtétek hozzánk.
11. Mi az ünnepeken és egyéb előírt napokon minden időben szünet nélkül megemlékezünk rólatok áldozataink bemutatása alkalmával és szertartásainkban, mert szent kötelesség megemlékezni a testvérekről.
12. Örvendünk jó híreteknek.
13. Minket azonban sok sanyargatás és gyakori háború környékezett, mert a köröttünk lévő királyok hadakoztak ellenünk.
14. De nem akartunk terhetekre lenni ezekben a háborúskodásokban sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak.
15. Az égből jött ugyanis segítség számunkra; s mi megszabadultunk, ellenségeinket pedig megalázás érte.
16. Most azonban kiszemeltük Numénioszt, Antióchosz fiát meg Antipatert, Jázon fiát, és elküldtük őket a rómaiakhoz megújítani velük a régi barátságot és szövetséget.
17. Ugyanakkor megparancsoltuk nekik, hogy térjenek be hozzátok is, üdvözöljenek titeket és nyújtsák át nektek levelünket szövetségünk megújításáról.
18. Nos tehát, legyetek szívesek és küldjetek erre választ.«
19. Ez pedig annak a levélnek a mása, amit Oniásnak küldött:
20. »Áriosz, a spártaiak királya üdvözli Oniás főpapot!
21. A spártaiakra és a zsidókra vonatkozólag azt találták megírva egy okmányon, hogy ők testvérek, és Ábrahám nemzetségéből származnak.
22. Mivel ezt most már tudjuk, legyetek szívesek és értesítsetek minket hogylétetekről.
23. A magunk részéről máris ezt írjuk nektek: A mi állataink és jószágunk a tietek, a tietek pedig a mienk. Ki is adtuk a parancsot, hogy értesítsenek erről titeket.«
24. Jonatán akkor meghallotta, hogy Demetriosz vezérei az előbbinél is nagyobb sereggel tértek vissza és harcra készülnek ellene.
25. Erre kivonult Jeruzsálemből és eléjük ment egészen Amátisz vidékéig, mert nem akart nekik időt hagyni arra, hogy betörjenek országába.
26. A táborukba pedig kémeket küldött. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjjel támadásra készülnek ellenük.
27. Amikor aztán leáldozott a nap, Jonatán megparancsolta övéinek, hogy maradjanak talpon, egész éjszaka álljanak fegyverben, készen a harcra. Ugyanakkor őrséget is helyezett el köröskörül a táborban.
28. Mikor az ellenség neszét vette annak, hogy Jonatán készen áll övéivel a harcra, megijedtek, megrettentek szívükben és tüzeket gyújtottak táborukban.
29. Jonatán és övéi erről mitsem sejtettek egészen reggelig, ők csak a lobogó tüzeket látták.
30. Akkor aztán űzőbe vette őket Jonatán, de nem érte utol őket, mert már átlépték az Eleuterosz folyót.
31. Jonatán erre elkanyarodott és az arabok ellen indult, akiket zabadeaiaknak hívtak. Megverte őket és elragadta zsákmányukat.
32. Aztán felkerekedett, elment Damaszkusz irányába, és bejárta azt az egész vidéket.
33. Kivonult Simon is és eljutott Askalonig és a szomszédos erősségekig; majd elkanyarodott Joppe felé és elfoglalta azt.
34. Arról értesült ugyanis, hogy a várat Demetriosz párthíveinek akarják kiszolgáltatni, azért a védelmére őrséget helyezett el benne.
35. Amikor Jonatán visszatért, összehívta a nép véneit és tervbe vette velük, hogy várakat emelnek Júdeában,
36. felépítik Jeruzsálem falait, és magas falat emelnek a Vár és a város között. Ilymódon elzárják azt a várostól, s az elszigetelten fog állni, úgyhogy a bent lévők sem venni, sem eladni nem tudnak.
37. Összeálltak tehát és építkeztek a városban. Amikor pedig a keleti pataknál ledőlt egy fal, újra felállította azt, s elnevezték Káfetetának.
38. Simon eközben felépítette Adiádát a Sefelában, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.
39. Mivel azonban Trifónnak az volt a szándéka, hogy Ázsia királya lesz, koronát tesz a fejére és kezet vet Antióchosz királyra,
40. attól való félelmében, hogy Jonatán nem egyezik bele ebbe, hanem hadat indít ellene, kereste az alkalmat, hogy hatalmába kerítse és eltegye őt láb alól. Ezért felkerekedett és elment Bétsán felé.
41. Jonatán is felvonult ellene negyvenezer válogatott emberrel, készen a harcra, és szintén Bétsánba érkezett.
42. Mikor aztán Trifón látta, hogy Jonatán nagy sereggel közeledik, hogy kezet emeljen rá, megijedt,
43. és tisztelettel fogadta őt. Beajánlotta minden barátjának és ajándékokkal halmozta el. A csapatainak megparancsolta, hogy úgy engedelmeskedjenek Jonatánnak, mint őneki.
44. Jonatánhoz pedig így szólt: »Miért fárasztottad ide egész hadi népedet, hiszen nincsen háború közöttünk?
45. Küldd csak haza őket! Kíséretül válogass ki magadnak néhány embert, aztán jöjj velem Ptolemaiszba! Átadom azt neked a többi várral, a sereggel és az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és eltávozom. Csak ezért jöttem.«
46. Ő hitt neki és úgy tett, amint az mondta. Elbocsátotta csapatait, s azok visszatértek Júdea földjére.
47. Csupán háromezer embert tartott vissza magánál, s még ebből is elküldött kétezret Galileába, egyezer pedig vele ment.
48. Alighogy azonban Jonatán betette lábát Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a város kapuit. Őt magát fogságba vetették, azokat pedig, akik a bevonulásnál vele voltak, egy szálig kardélre hányták.
49. Trifón aztán sereget és lovasokat küldött Galileába, a nagy síkságra, hogy elpusztítsák Jonatán valamennyi bajtársát.
50. Ezek azonban arra a hírre, hogy Jonatánt elfogták és megölték, és vele együtt övéit mind, egymást bátorítva hadirendbe álltak és úgy vonultak.
51. Amikor aztán az üldözők látták halálos elszántságukat, visszatértek;
52. azok pedig mindannyian épségben érkeztek Júdea földjére. Ott nagyon megsiratták Jonatánt és kíséretét, és Izrael mély gyászba borult.
53. Ekkor a köröttük lakó pogányok tervbe vették mindannyian, hogy eltiporják őket. Így szóltak ugyanis:
54. »Nincsen vezérük és gyámolítójuk. Rajta tehát, rontsunk rájuk! Töröljük ki még az emléküket is az emberek sorából!«
| 
