1. Simon ekkor értesült arról, hogy Trifón tekintélyes sereget gyűjtött, és Júdea földje ellen vonul, hogy azt elpusztítsa.
2. Azt is észrevette, hogy a nép remeg és fél. Ezért Jeruzsálembe ment, összegyűjtötte a népet
3. és így buzdította őket: »Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk.
4. Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben.
5. Távol legyen tőlem, hogy életemet kíméljem a szorongatás bármely idejében. Én sem vagyok különb a testvéreimnél.
6. Ezért bosszút akarok állni nemzetemért, a szentélyért, gyermekeinkért és feleségeinkért. Összegyűltek ugyanis a pogányok valamennyien, hogy gyűlöletből eltiporjanak minket.«
7. E szavak hallatára fellángolt a nép lelkesedése,
8. és hangos kiáltással ezt válaszolták: »Te vagy a mi vezérünk, Júdás, és a testvéred, Jonatán helyében.
9. Vezesd a mi hadunkat, és bármit parancsolsz, mindenben engedelmeskedünk neked.«
10. Aztán összehívott minden hadviselő férfit, sebtében befejezte Jeruzsálem valamennyi falának építését, és köröskörül erődítéseket emelt.
11. Majd Jonatánt, Absalom fiát új sereggel elküldte Joppéba. Az kiverte a bentlévőket és ottmaradt.
12. Trifón eközben nagy sereggel elindult Ptolemaiszból, hogy betörjön Júdea földjére. Jonatánt fogolyként vitte magával.
13. Simon Adidoknál táborozott a síkság szélén.
14. Mikor Trifón értesült arról, hogy Simon lépett testvére, Jonatán helyébe és már harcra is készül ellene, követeket küldött hozzá,
15. ezzel az üzenettel: »A pénz miatt vetettük őt fogságba, amellyel testvéred, Jonatán az általa betöltött tisztségek fejében adós maradt a királyi kincstárnak.
16. Küldj tehát száz ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak – hogy el ne pártoljon tőlünk, ha ismét szabaddá lett –, és mi elengedjük őt.«
17. Bár Simon tudta, hogy tőrbe csalják ezzel a beszéddel, mégis, hogy ne keltsen nagy gyűlöletet Izrael népénél, kiadatta a pénzt és a gyermekeket. Azt mondanák ugyanis,
18. hogy »azért veszett el, mert nem küldte el neki a pénzt meg a gyermekeket.«
19. Elküldte tehát a gyermekeket meg a száz talentumot. Ám az nem tartotta meg szavát és nem bocsátotta szabadon Jonatánt.
20. Ezután Trifón betört az országba, hogy elpusztítsa, és elkanyarodtak arra az útra, amely Ádorba vezet. De bárhová ment, Simon mindenütt a nyomában volt seregével.
21. A Várban lévők pedig követeket küldtek Trifónhoz, hogy siessen a pusztán keresztül és küldjön nekik élelmet.
22. Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba.
23. Mikor pedig Bászkáma felé közeledett, megölette ott Jonatánt és a fiait.
24. Trifón aztán megfordult és visszatért a hazájába.
25. Simon ekkor elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak csontjait, és eltemette őket atyáinak városában, Modinban.
26. Nagy siránkozással siratta meg egész Izrael, és számos napig gyászolták.
27. Simon pedig magas és messzire ellátszó építményt emelt apja és testvérei sírja fölé, csiszolt kőből elöl is, hátul is.
28. Erre hét gúlát állított egymással szemben: apja, anyja és négy testvére számára.
29. Ezek közé hatalmas oszlopokat helyezett el, az oszlopokra fegyvereket vésetett örök emlékezetül; a fegyverek mellé pedig hajókat, hogy a tengeren járók mindenhonnan láthassák.
30. Ez a Modinban emelt síremlék meg van mind a mai napig.
31. Trifón pedig, mialatt útban volt az ifjú Antióchosz királlyal, orozva meggyilkolta azt,
32. és trónra lépett helyette. Fejére tette Ázsia koronáját és súlyos csapással sújtotta az országot.
33. Simon ezalatt várakat épített Júdeában, ellátta őket kimagasló tornyokkal és hatalmas falakkal, kapukkal meg zárakkal, és élelmet raktározott el az erősségekben.
34. Majd férfiakat választott ki Simon és elküldte őket Demetriosz királyhoz, hogy könnyítsen az ország helyzetén. Ugyanis Trifón minden tette csupa rablás volt.
35. Ezekre a szavaira Demetriosz király így válaszolt és ezt a levelet írta:
36. »Demetriosz király üdvözli Simon főpapot, a királyok barátját, a véneket és a zsidók nemzetét!
37. Megkaptuk a küldött arany koszorút és a pálmaágat, s készek vagyunk teljes békét kötni veletek. Ezért megírjuk a királyi tiszteknek, hogy ne szedjék tőletek az általunk elengedett adókat.
38. Maradjanak érvényben javatokra adott rendelkezéseink, és azok a várak, amelyeket építettetek, legyenek a tieitek.
39. Megbocsátjuk mind a mai napig elkövetett tévedéseiteket és hibáitokat, és elengedjük a koszorút, amellyel tartoztok. S ha ezenkívül valami más vám terheli Jeruzsálemet, az ne terhelje többé.
40. Ha pedig van köztetek arra méltó ember, hogy felvegyük a mieink közé, felvesszük. Legyen béke közöttünk!«
41. A százhetvenedik esztendőben megszabadult tehát Izrael a pogányok igájától,
42. és Izrael népe ezt kezdte írni az okiratokra és a szerződésekre: »Simon főpapnak, a fővezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében.«
43. Abban az időben Simon megszállta Gázát, bekerítette táborával, hadigépeket állított fel és a város közelébe tolta őket. Azután megrongált egy tornyot, azt a hatalmába kerítette,
44. és a hadigépben lévők berontottak a városba. Erre nagy félelem lett úrrá a városban.
45. A városban lévők feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, tépett ruhában felálltak a falakra, hangos szóval kiáltoztak és kérték Simont, hogy nyújtsa jobbját nekik,
46. és mondták: »Ne a mi gonoszságaink, hanem a te irgalmad szerint fizess meg nekünk!«
47. Simon hajlott a kérésre és beszüntette az ostromot. De kiűzte őket a városból, megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak, aztán énekszó és az Úr dicsőítése mellett bevonult a városba.
48. Kiszórt onnan minden tisztátalanságot, és a törvényhez hű férfiakat helyezett el benne. Majd megerősítette és magának is lakást készített benne.
49. A jeruzsálemi Vár lakóinak pedig lehetetlen volt kilépniük és elmenniük az országba, hogy adjanak-vegyenek, ezért nagyon szenvedtek az éhségtől, és sokan közülük éhen is pusztultak.
50. Erre Simonhoz kiáltottak békéért. Ő megadta azt nekik, de kiűzte őket onnan és megtisztította a Várat a tisztátalanságoktól.
51. Aztán bevonultak oda a százhetvenegyedik esztendőben, a második hónap huszonharmadik napján énekszóval, pálmaággal, koboz, cintányér, lant, dicsőítő és hálaénekek mellett, mert megtört Izrael nagy ellenségének ereje.
52. S azt is elrendelte, hogy vígság közepette üljék meg évente ezeket a napokat.
53. Majd erődítéssel látta el a templomhegyet a Vár szomszédságában, és ott lakott övéivel együtt.
54. Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét.
| 
