1. Antióchosz király, Demetriosz fia a tenger szigeteiről levelet küldött Simon főpapnak, a zsidó nép fejedelmének és az egész népnek
2. ezzel a szöveggel: »Antióchosz király üdvözli Simon főpapot és a zsidók népét!
3. Minthogy néhány bűnöző ember hatalmába kerítette atyáink trónját, én pedig elhatároztam, hogy visszakövetelem a királyi méltóságot és helyreállítom azt úgy, amint azelőtt volt, válogatott hadsereget gyűjtöttem és hadihajókat szereltem fel.
4. Be akarok nyomulni az országba, hogy bosszút álljak azokon, akik romlásba döntötték országunkat és elpusztítottak sok várost királyságomban.
5. Nos tehát, jóváhagyom neked mindazt az adóelengedést, amelyet valamennyi király énelőttem adott a javadra, és felmentelek a többi szolgáltatás alól is, amely alól ők felmentettek téged.
6. Megengedem, hogy saját pénzt veress országodban.
7. Jeruzsálem és a szentély pedig szabad legyen. A tiéd maradjon minden fegyver, amit szereztél, és minden vár, amit építettél és amely kezeden van.
8. Elengedem neked továbbá mindazt, amivel a királynak tartozol, és amivel a királynak a jövőben tartoznál mostantól fogva minden időre.
9. Amint pedig hatalmunkba kerítettük az országot, nagy kitüntetéssel tüntetünk ki téged, valamint nemzetedet és a templomot, úgyhogy dicsőségeteknek híre megy majd az egész földön.«
10. Elindult tehát Antióchosz a százhetvennegyedik esztendőben atyái földjére, és melléállt minden sereg. Csak kevesen maradtak Trifónnál.
11. Üldözőbe vette őt Antióchosz király, s ő a tengerparton menekülve, Dórába érkezett.
12. Úgy látta ugyanis, hogy sok baj gyülemlett össze a feje felett, és a sereg elpártol tőle.
13. Antióchosz megszállta Dórát százhúszezer fegyveressel és nyolcezer lovassal,
14. és bekerítette a várost. A tenger felől a hajók támadtak, így szárazon és vízen szorongatta a várost; a ki- és bejárást mindenki elől elzárták.
15. Közben visszaérkeztek Numéniosz és társai Róma városából, és a királyokhoz meg a tartományokhoz címzett leveleket hoztak magukkal. A tartalmuk ez volt:
16. »Lúciusz, a rómaiak konzula üdvözli Ptolemajosz királyt!
17. Eljöttek hozzánk a zsidók követei, a mi barátaink, akiket Simon főpap és a zsidók népe küldött, hogy megújítsák a régi barátságot és szövetséget.
18. Ezer mína értékű aranypajzsot is hoztak magukkal.
19. Erre úgy határoztunk, hogy ezt írjuk a királyoknak és a tartományoknak: Ne hozzanak bajt rájuk, és ne hadakozzanak se ellenük, se városaik és tartományaik ellen, s támadóiknak se nyújtsanak segítséget!
20. Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot.
21. Ha országukból esetleg néhány elvetemült ember menekült volna hozzátok, adjátok ki őket Simon főpapnak, hogy törvényük szerint megbüntesse őket!«
22. Ugyanilyen értelemben írtak Demetriosz királynak, Attalosznak, Ariarátésznek, Arszakésznek,
23. továbbá minden országnak: Lampszákosznak, a spártaiaknak, Délosznak, Mindosznak, Szikiónnak, Káriának, Számosznak, Pamfíliának, Líkiának, Halikarnasszosznak, Kósznak, Szidésznek, Arádosznak, Ródosznak, Fázelisznak, Gortinának, Gnídosznak, Ciprusnak és Kirenének.
24. Egy másolatot pedig elküldtek belőle Simon főpapnak és a zsidók népének.
25. Antióchosz király pedig a következő napon megszállta Dórát. Összevont újabb és újabb csapatokat, felállította a hadigépeket, és ekképpen úgy körülzárta Trifónt, hogy az el nem menekülhetett.
26. Simon kétezer válogatott férfit küldött segítségére, azonkívül ezüstöt, aranyat és bőséges hadi felszerelést.
27. Ő azonban nem fogadta el, sőt megszegett mindent, amiben korábban megegyezést kötött vele, és ellenségévé lett.
28. Majd elküldte hozzá Atenóbioszt, egyik bizalmasát, hogy ezeket a szavakat közölje vele: »A ti kezetekben vannak országom városai: Joppe, Gézer és a jeruzsálemi Vár.
29. Határukat elpusztítottátok, súlyos csapást mértetek az országra, és meghódítottátok birodalmam sok helységét.
30. Most tehát, adjátok vissza az elfoglalt városokat és azon helységek adójövedelmeit, amelyeket Júdea határain túl hatalmatokba kerítettetek.
31. Ha nem, akkor fizessetek értük ötszáz ezüst talentumot, másik ötszáz talentumot pedig az okozott kár és a városok adója fejében, különben odamegyünk és harcra kelünk ellenetek.«
32. Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét.
33. Simon ezekkel a szavakkal válaszolt neki: »Idegen területet nem vettünk el, és nem is birtokolunk idegen jószágot, csak atyáink örökségét, amit jogtalanul bitoroltak egy ideig ellenségeink.
34. S mi, mivel jó alkalom kínálkozott számunkra, magunknak követeljük atyáink örökségét.
35. Ami pedig Joppét és Gézert illeti, amit te visszakövetelsz, azok sok kárt tettek a népben és országunkban. Mégis adunk értük száz talentumot.« Atenóbiosz egy szóval sem válaszolt,
36. hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király.
37. Közben Trifón hajón Ortóziába menekült.
38. A király erre a tengerpart vidékén Kendebajoszt fővezérré tette. Melléje adott gyalogos meg lovas hadat,
39. és megparancsolta neki, hogy vonuljon seregével Júdea ellen. Azt is elrendelte, hogy építse ki Kedront, erősítse meg a város kapuit és hadakozzék a nép ellen. A király maga Trifónt vette üldözőbe.
40. Kendebajosz elment Jamniába és elkezdte zaklatni a népet, lábbal taposni Júdeát, foglyul ejteni és öldösni az embereket. Majd felépítette Kedront,
41. és lovasokat meg katonákat helyezett el benne, hogy kirontsanak és portyázzanak Júdea útjain, amint azt a király elrendelte neki.
| 
