1. Ekkor Gézerből felment János és jelentette apjának, Simonnak, mit tesz Kendebajosz a népükkel.
2. Simon erre magához hívta két idősebbik fiát, Júdást meg Jánost, és így szólt hozzájuk: »Én magam is, a testvéreim és atyám háza is ifjúkorunktól fogva harcolunk Izrael ellenségeivel mind a mai napig, és Izrael többször is sikeresen menekült meg általunk.
3. Most már azonban megöregedtem. Lépjetek ezért ti az én és testvérem helyébe! Induljatok el és harcoljatok nemzetünkért! Az ég segítsége legyen veletek!«
4. Ekkor összeválogatott az országból húszezer harcra termett férfit meg lovasokat, és elindultak Kendebajosz ellen. Modinban töltötték az éjjelt.
5. Reggel aztán felkerekedtek és a síkságra vonultak. És íme, szemben állt velük a gyalogosok és a lovasok temérdek csapata. Csak egy sebes patak választotta el őket egymástól.
6. Amikor pedig elindult ellenük hadi népével, észrevette, hogy a nép fél átkelni a patakon. Ezért ő maga gázolt át elsőnek. Mikor az emberek látták ezt, ők is átvonultak a nyomában.
7. Aztán kettéosztotta a hadinépet, és a lovasokat a gyalogosok között állította fel. Az ellenség lovassága ugyanis igen nagyszámú volt.
8. Majd megfújták a szent trombitákat, és Kendebajosz futásnak eredt seregével. Sokan elestek közülük sebeikben, a többiek pedig a várba menekültek.
9. Júdás, János testvére ekkor szintén megsebesült. János üldözőbe vette őket egészen Kedronig, amit Kendebajosz megerősített.
10. Mások a tornyokba menekültek Asdód mezején. Ám ő felgyújtotta azokat, és kétezer ember esett el közülük. Ő azonban épségben tért vissza Júdeába.
11. Jerikó síkságára ekkor Ptolemajoszt, Abóbosz fiát küldték ki vezérnek, akinek bőven volt ezüstje és aranya,
12. hiszen a főpap veje volt.
13. Ám gőg szállta meg a szívét, és az ország ura akart lenni. Ezért cselt szőtt Simon és fiai ellen, hogy eltegye őket láb alól.
14. Simon éppen Júdea országának városait járta, hogy gondoskodjék szükségleteikről, és a százhetvenhetedik esztendő tizenegyedik hónapjában – ez Sábát hava – a fiával, Matatiással és Júdással együtt lement Jerikóba.
15. Abóbosz fia az általa épített Dók nevű kis várban fogadta őket álnokul, és tiszteletükre fényes lakomát rendezett. Titokban azonban embereket rejtett el ott.
16. Amikor azután Simon meg a fiai már lerészegedtek, felemelkedett Ptolemajosz övéivel együtt, megragadták fegyverüket, benyomultak a lakoma termébe és meggyilkolták őt két fiával és néhány szolgájával együtt.
17. Ezzel nagy gazságot követett el Izraelen és gonosszal fizetett a jóért.
18. Ptolemajosz minderről írásban értesítette a királyt, hogy küdjön sereget segítségére, és adja át neki az országot városaikkal és az adókkal együtt.
19. Másokat Gézerbe menesztett, hogy tegyék el láb alól Jánost. A parancsnokoknak meg azt írta levélben, hogy jöjjenek el hozzá, s ő megajándékozza őket ezüsttel, arannyal meg egyéb ajándékokkal.
20. Ismét másokat azért küldött ki, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomhegyet.
21. Valaki azonban előrefutott és hírül vitte Jánosnak Gézerbe, hogy megölték apját és testvéreit. »Sőt elküldött, hogy téged is meggyilkoljanak.«
22. Amint ezt meghallotta, nagyon megijedt. Aztán megragadta azokat az embereket, akik őt elveszteni jöttek, és megölte őket. Már tudta ugyanis, hogy az életére törnek.
23. Ami János további történetét: harcait, vitézül véghezvitt hőstetteit, az általa emelt falak építését és egyéb viselt dolgait illeti,
24. ezeket mind feljegyezték papságának évkönyvében attól kezdve, hogy főpappá lett atyja után.
| 
