1. A helyébe fia, Júdás lépett, akit Makkabeusnak hívtak.
2. Melléje álltak testvérei egy szálig és mindazok, akik apjával tartottak és örömest harcolták Izrael harcát.
3. Dicsőséget hozott népére szerteszét, páncélt öltött, mint a hős, felövezte fegyverét a harcra, és megvédte kardjával a tábort.
4. Tetteivel az oroszlánhoz lett hasonlóvá, a fiatal oroszlánhoz, amely zsákmány után ordít.
5. Kikémlelte a gonoszokat és üldözőbe vette őket. Megégette lánggal népének felforgatóit.
6. Visszariadtak ellenségei és megrettentek tőle. Megremegtek a gonosztevők mindnyájan, és szabadulás jött a keze által.
7. Keserűséget hozott sok királyra, de Jákobot megörvendeztette tetteivel. Legyen áldott az emléke mindenkor!
8. Végigjárta Júdea városait, kiirtotta belőlük az istenteleneket, és elfordította a haragot Izraeltől:
9. emlegették is a föld határáig. Ő összegyűjtötte a veszni indulókat.
10. Apollóniosz pedig összegyűjtött pogányokat, ezenkívül nagy és erős sereget Szamariából, hogy harcra keljen Izrael ellen.
11. Amint Júdás ezt megtudta, elébe vonult, megverte és megölte. Sokan megsebesültek és elestek, a többiek megfutamodtak.
12. Zsákmányukat elragadta, Apollóniosz kardját pedig magához vette Júdás és azzal harcolt mindenkor.
13. Amikor Széron, a szíriai sereg parancsnoka arról értesült, hogy Júdás hűséges emberekből sereget gyűjtött maga köré,
14. így szólt: »Nevet szerzek magamnak és dicsőséget az országban. Leverem Júdást és a vele lévőket, akik megvetették a király szavát.«
15. Erre felkészült és hathatós segítségként felvonult vele az istentelenek tábora, hogy bosszút álljanak Izrael fiain.
16. Amikor elértek Béthoronig, Júdás elébe vonult kicsiny csapatával.
17. Amikor aztán látták a velük szembejövő sereget, így szóltak Júdáshoz: »Hogyan harcoljunk mi kevesen ilyen nagy és erős sokaság ellen? Hiszen a koplalástól ma el is vagyunk csigázva!«
18. Júdás így felelt: »Könnyen kerülhetnek sokan kevesek kezébe. Az ég Istenének mindegy az, hogy sok vagy kevés ember által hoz szabadulást.
19. A győzelmet a harcban nem a sereg sokasága dönti el, hanem az erő, amely az égből jön.
20. Azok vakmerő és dölyfös sokasággal jönnek ellenünk, hogy feleségestül és gyermekestül megsemmisítsenek és kifosszanak minket,
21. mi azonban életünkért és törvényeinkért harcolunk.
22. Ezért maga az Úr fogja őket szemünk láttára összetiporni. Ne féljetek tehát tőlük!«
23. Amikor aztán abbahagyta beszédét, hirtelen rájuk rontott és annak szeme láttára tönkreverte Széront seregével együtt.
24. Majd űzőbe vette őt a béthoroni hágón át egészen a síkságig, és elesett közülük nyolcszáz ember, a többiek pedig a filiszteusok földjére menekültek.
25. Erre félni kezdtek Júdástól meg testvéreitől, és megrettentek a népek körös-körül mindenfelé.
26. A király füléhez is eljutott a neve, és Júdás harcairól beszélt minden nép.
27. Amikor pedig Antióchosz király értesült a történtekről, haragra lobbant szívében, elküldött és összegyűjtötte országa egész haderejét, egy igen erős sereget.
28. Majd megnyitotta kincstárát, kiadta a seregnek egész évi zsoldját és meghagyta nekik, hogy minden szolgálatra készen álljanak.
29. Ekkor észrevette, hogy kifogyott kincstárából a pénz. A lázongás és a csapás miatt ugyanis, amelyet azzal mért az országra, hogy megszüntette az ősrégi törvényes szokásokat, megcsappant az ország adószolgáltatása.
30. Ezért attól félt, hogy – amint az már egyszer-máskor megesett – nem jut neki költekezésre és ajándékra, amelyet pedig azelőtt pazar kézzel szórt és bővebben adott, mint az előtte lévő királyok.
31. Nagy zavarában elhatározta tehát, hogy Perzsiába megy, átveszi azon tartományok adóját és ily módon sok pénzt gyűjt össze.
32. Ezért az ország ügyeit az Eufrátesz folyótól egészen Egyiptom folyójáig Líziászra, egy királyi nemzetségből való nemesemberre bízta
33. azzal, hogy legyen fiának, Antióchosznak a nevelője, amíg ő vissza nem tér.
34. Átadta neki a hadsereg felét meg az elefántokat, és utasítással látta el minden tervét illetően. Júdea és Jeruzsálem lakói felől pedig megparancsolta neki,
35. hogy küldjön ki sereget ellenük, törje és semmisítse meg Izrael erejét, és azokat, akik visszamaradtak Jeruzsálemben. Irtsa ki még emléküket is azon a helyen,
36. telepítsen le idegen lakosokat minden vidékükön és ossza szét sors útján országukat.
37. A király ekkor magával vitte a hadsereg másik felét, és a száznegyvenhetedik esztendőben elindult országának fővárosából, Antióchiából, átkelt az Eufrátesz folyón és végigjárta a felső tartományokat.
38. Líziász pedig kiválasztotta Ptolemajoszt, Dorimenész fiát, továbbá Nikánort és Gorgiászt, a király bizalmasai közül való bátor férfiakat,
39. és elküldte őket negyvenezer emberrel és hétezer lovassal, hogy menjenek Júdea földjére és pusztítsák el a király parancsa értelmében.
40. Azok elindultak egész haderejükkel, bevonultak és tábort vertek Emmausznál, a síkságon.
41. Amint a vidék kereskedői értesültek erről, igen sok ezüstöt, aranyat vettek magukhoz, meg szolgákat, és elmentek a táborba, hogy rabszolgáknak vegyék meg Izrael fiait. Hozzájuk csatlakoztak ezenkívül a Szíriából és a filiszteusok földjéről jött csapatok is.
42. Amikor Júdás és testvérei azt látták, hogy egyre fenyegetőbb lesz a veszedelem, és már az ő határukban táborozik a sereg, s értesültek a királynak arról a parancsáról, amely a nép kiirtását és megsemmisítését rendelte el,
43. így szóltak egymáshoz: »Akadályozzuk meg, hogy megsemmisítsék népünket! Küzdjünk népünkért és szentélyünkért!«
44. Erre tömegesen gyűltek egybe, hogy készen álljanak a harcra, imádkozzanak és kegyelemért meg irgalomért esdekeljenek.
45. Lakatlanná lett Jeruzsálem, pusztasággá változott. Gyermekei nem jártak ki és be. Szentélyét összetiporták, idegen nemzet tanyázott a Várban, és az a pogányok lakóhelyévé lett. Elvették Jákob örömét, elnémult a síp meg a lant.
46. Összegyűltek tehát, és Micpába vonultak, Jeruzsálem átellenében. Micpa ugyanis hajdanában az imádság helye volt Izraelben.
47. Böjtöltek is azon a napon és szőrzsákot öltöttek, hamut hintettek a fejükre, és megszaggatták ruhájukat.
48. Azután kigöngyölték a törvénytekercset, amely után kutattak a pogányok, hogy bálványaik képét rajzolják rá.
49. Odavitték a díszes papi ruhákat, a zsengéket meg a tizedet, és odahívták a nazírokat, akik betöltötték napjaikat.
50. Majd hangos szóval így kiáltottak az éghez: »Mit tegyünk ezekkel, hová vigyük őket?
51. Szentélyedet összetiporták és meggyalázták, papjaid gyászban és megaláztatásban élnek.
52. Íme, a pogányok egybegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket. Jól tudod, mit forralnak ellenünk.
53. Hogyan bírunk majd megállni színük előtt, hacsak te, Isten, nem segítesz minket?«
54. Majd harsány hangon megfújták a harsonákat.
55. Utána pedig Júdás vezetőket rendelt a nép fölé ezer, száz, ötven és tíz emberenként.
56. Azoknak, akik házat építettek, feleséget vettek, szőlőt ültettek és a félénkeknek azt mondta, hogy a törvény értelmében mindegyikük térjen vissza házába.
57. Aztán megindult a sereg és Emmausztól délre ütött tábort.
58. Ekkor így szólt Júdás: »Készüljetek fel és legyetek bátor férfiak! Reggelre álljatok harcra készen ezek ellen a pogányok ellen, akik összegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket és a szentélyünket!
59. Haljunk meg inkább a harcban, mintsem lássuk népünk és a szentély pusztulását!
60. Mégis, amint az ég akarja, úgy legyen!«
| 
