1. Gorgiász pedig maga mellé vett ötezer embert, ezer válogatott lovast, és éjjel elindult ezzel a sereggel,
2. hogy rajtaüssenek a zsidók táborán és gyorsan megverjék őket; vezetőik a várbeliek voltak.
3. Megtudta ezt Júdás, ezért ő is elindult vitézeivel, hogy megrohanja Emmausznál a király haderejét
4. addig, amíg a tábortól távol van a sereg.
5. Amikor Gorgiász éjjel odaért Júdás táborába és senkit sem talált ott, kereste őket a hegyekben. Azt mondta ugyanis: »Ezek elmenekültek előlünk.«
6. Amikor aztán megvirradt, felbukkant Júdás a mezőn, csupán háromezer emberrel. Ezeknek sem volt még pajzsuk és kardjuk sem.
7. Amikor aztán megpillantották a pogányok hatalmas táborát a páncélosokkal és a lovassággal körös-körül – csupa harcedzett férfit –
8. Júdás így szólt övéihez: »Ne féljetek nagy számuktól és ne rettenjetek meg támadásuktól!
9. Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös tengerben, amikor a fáraó hatalmas sereggel a nyomukban volt.
10. Kiáltsunk most is az égbe, s az Úr meg fog könyörülni rajtunk. Megemlékezik majd atyáink szövetségéről és összezúzza ma azt a sereget ott a szemünk előtt,
11. és megtudja majd minden nép, hogy van, aki megmentse és megszabadítsa Izraelt!«
12. Mikor aztán az idegenek felemelték szemüket és látták őket ellenük jönni,
13. harcra vonultak ki a táborból. Júdás emberei erre megfújták a kürtöt,
14. és megindult a harc. Ám a pogányok vereséget szenvedtek és szétfutottak a síkságon.
15. A hátul lévők mindannyian kard által hullottak el, a többieket Gézerig, Idúmea, Asdód és Jamnia síkságáig üldözték. Csaknem háromezer ember esett el közülük.
16. Mikor Júdás visszatért seregével az üldözésből,
17. így szólt a néphez: »Ne vágyódjatok zsákmányra, mert harc vár még ránk!
18. Gorgiász közel van ide seregével a hegyekben. Álljatok tehát helyt ellenségeinkkel szemben, verjétek le őket, aztán biztonságban mehettek zsákmányolni!«
19. S amíg Júdás így beszélt, íme, felbukkant egy csapat, amely a hegységből jött elő.
20. Gorgiász észrevette, hogy övéi elmenekültek, táborukat pedig tűz emésztette meg; a füst ugyanis ott a szemük előtt elárulta, hogy mi történt.
21. Ennek láttára igen megijedtek és amikor még Júdást is megpillantották harcra kész seregével a síkságon,
22. mindannyian a filiszteusok síkságára menekültek.
23. Júdás pedig visszatért a táborba zsákmányolni, és sok aranyat, ezüstöt, kék és tengeri bíbor szövetet és nagy vagyont vittek magukkal.
24. Visszatérőben dicsőítő éneket zengtek, áldották Istent az égben, mert »ő jó és irgalmassága örökké tart.«
25. És nagy lett a szabadulása Izraelnek e napon.
26. Azok pedig, akik megmenekültek a pogányok közül, elmentek és jelentettek Líziásznak mindent, ami történt.
27. Ennek hallatára az megrémült, s a lelke elcsüggedt, mert nem az történt Izraellel, amit óhajtott és amit a király parancsolt.
28. A következő esztendőben aztán Líziász összegyűjtött hatvanezer válogatott embert és ötezer lovast, hogy megsemmisítse őket.
29. Fel is vonultak Júdeába és tábort vertek Béthoronnál. Júdás tízezer emberrel szállt velük szembe.
30. Mikor meglátta a hatalmas sereget, imába kezdett és így szólt: »Áldott vagy te, Izrael szabadítója, aki megtörted az óriás támadását szolgád, Dávid keze által és az idegenek táborát Jonatánnak, Saul fiának és fegyverhordozójának hatalmába adtad!
31. Juttasd ezt a sereget népednek, Izraelnek kezére, hogy megszégyenüljenek seregükkel és lovasaikkal!
32. Önts beléjük félelmet, törd meg bizalmukat erejükben, hadd remegjenek meg vereségükben!
33. Terítsd le őket azoknak kardjával, akik szeretnek téged; hadd zengjenek neked dicsőítő éneket mindannyian, akik ismerik nevedet!«
34. Ezután megütköztek, és ötezer ember esett el Líziász seregéből.
35. Amikor Líziász látta, hogy övéi menekülnek, a zsidók pedig elszántak és készek akár élni, akár hősi halált halni, elment Antióchiába. Katonaságot toborzott, hogy megerősödve újra visszatérjenek Júdeába.
36. Júdás és testvérei pedig így szóltak: »Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!«
37. Össze is gyűlt a sereg teljes számban, és felmentek a Sion hegyre.
38. Mikor látták, hogy a szentély pusztulófélben van, az oltárt tisztátalanná tették, a kapukat elégették, az udvarokon cserjés nőtt, akárcsak az erdőben és a hegyeken, a kamrákat pedig lerombolták,
39. megszaggatták ruhájukat, sírtak nagy siránkozással, hamut hintettek a fejükre,
40. arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat és az égbe kiáltottak.
41. Akkor Júdás legénységet rendelt ki, hogy az addig, amíg megtisztítják a szentélyt, szemben álljon a Várban lévőkkel.
42. Azután kiválasztott feddhetetlen papokat, akik hűek maradtak Isten törvényéhez.
43. Ezek megtisztították a szentélyt, s tisztátalan helyre vitték a fertőzött köveket.
44. Az égőáldozatok tisztátalanná tett oltárát illetően pedig tanácsot tartott, mitévő legyen vele.
45. Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják; hogy megvetés tárgya ne legyen számukra azért, mert tisztátalanná tették a pogányok. Lerombolták tehát,
46. és a köveket a templomhegyen helyezték el alkalmas helyen, amíg valami próféta nem jön és őket illetőleg utasítást nem ad.
47. Ezután a törvény értelmében faragatlan köveket szedtek össze, és az előbbi mintájára új oltárt építettek.
48. Helyreállították a szentélyt, felszentelték a templom belsejét, az épületet és az udvarokat.
49. Újra elkészítették a szent eszközöket, s bevitték a templomba a mécstartót, az illatáldozat oltárát és az asztalt.
50. Majd illatszert tettek az oltárra, meggyújtották a mécstartón lévő mécseseket, s azok világosságot árasztottak a templomban.
51. Ráhelyezték az asztalra a kenyereket, felfüggesztették a függönyöket, és így befejezték mindazt a munkát, amelyet megkezdtek.
52. A száznegyvennyolcadik esztendőben, a kilencedik hónapnak, azaz kiszlev havának huszonötödik napján pedig már kora reggel nekiláttak
53. és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán.
54. Ugyanabban az időben és azon a napon, amelyen a pogányok tisztátalanná tették azt, újra felszentelték ének, lant, koboz és cintányér mellett.
55. Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult és az égben magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket.
56. Nyolc napon át ülték az oltárszentelés ünnepét, és örömujjongva mutattak be egészen elégő, hálaadó és dicsőítő áldozatokat.
57. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsokkal díszítették. Megszentelték a kapukat és a kamrákat is, s ajtókkal látták el őket.
58. Igen nagy volt az öröm a népnél, mert megszűnt a pogányok okozta gyalázat.
59. Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét.
60. Abban az időben magas falakat és erős tornyokat építettek a Sion hegyen körös-körül azért, hogy ha jönnek a pogányok, le ne rombolhassák azt, mint ahogy korábban tették.
61. Őrségül sereget helyezett el benne. Aztán védelem céljából megerősítette Bétszúrát, hogy védelme legyen a népnek Idúmea felé.
| 
