1. Történt pedig, hogy amikor meghallották a pogányok köröskörül, hogy felépült az oltár és a szentély, mint azelőtt, nagy haragra gerjedtek.
2. Elhatározták, hogy kiirtják Jákob nemzetségét, amely körülöttük lakott. El is kezdték gyilkolni és üldözni a népet.
3. Ekkor Júdás harcba szállt Ézsau fiaival Idúmeában, s azokkal, akik Akrobatanéban laktak, mert körülzárták az izraelitákat, és nagy csapással sújtott le rájuk.
4. Megemlékezett Beán fiainak gonoszságáról is, akik kelepcéje és csapdája voltak a népnek, mert leselkedtek rá az úton.
5. Tornyaikba zárta, ostrom alá vette és átok alá vetette őket, majd felgyújtotta tornyaikat mindazokkal együtt, akik bennük voltak.
6. Ezután átvonult Ammon fiaihoz. Ott erős csapatot, nagyszámú hadi népet talált Timóteus vezérlete alatt.
7. Sok ütközetet vívott velük, de megtörte hatalmukat a szemük láttára és leverte őket.
8. Elfoglalta Jázer városát leányvárosaival együtt és visszatért Júdeába.
9. Ezután összegyűltek a pogányok Gileádban a területükön lakó izraeliták ellen, hogy kiirtsák őket. Azok Dátema várába menekültek,
10. és levélben ezt írták Júdásnak és a testvéreinek: »Köröskörül egybegyűltek ellenünk a pogányok, hogy elveszítsenek minket.
11. Már fel is készültek, hogy idejöjjenek és elfoglalják a várat, amelybe menekültünk; seregük vezére Timóteus.
12. Nos tehát, jöjj, szabadíts meg minket kezükből. Sokan estek már el közülünk!
13. Testvéreinket, akik Tubín vidékén laktak, megölték mind, feleségeiket, gyermekeiket és vagyonukat pedig elhurcolták. Legyilkoltak ott közel ezer embert.«
14. Még el sem olvasták a levelet, amikor már más hírvivők is jöttek Galileából, tépett köntösben és jelentették,
15. hogy összegyűltek ellenünk az emberek Ptolemaiszból, Tíruszból és Szidonból, és tele van egész Galilea pogányokkal, hogy kiirtsanak minket.
16. Amint Júdás és a nép ezeket a szavakat hallotta, nagy népgyűlés jött össze, hogy meghányják-vessék, mit kellene tenni azon testvérek érdekében, akik szorongatásban és ostrom alatt vannak.
17. Júdás ekkor így szólt testvéréhez, Simonhoz: »Válassz ki magadnak férfiakat, és eredj, szabadítsd meg testvéreidet Galileában, én pedig, meg a testvérem, Jonatán Gileádba megyünk.«
18. Őrségül hátrahagyta Júdeában Józsefet, Zakariás fiát és Azarját, a nép elöljáróit, egy maradék csapattal.
19. Ezt hagyta meg nekik: »Legyetek e nép elöljárói, de ne induljatok harcba a pogányok ellen, amíg vissza nem térünk.«
20. Simon mellé beosztottak háromezer embert, hogy vonuljon Galileába; Júdás mellé pedig nyolcezret Gileád ellen.
21. Simon elment tehát Galileába, és sok ütközetet vívott a pogányokkal. A pogányok megsemmisítő vereséget szenvedtek tőle, ő pedig űzőbe vette őket egészen
22. Ptolemaisz kapujáig. Közel háromezer ember esett el a pogányok közül, s ő magához vette zsákmányukat.
23. Azokat, akik Galileában és Arbatában laktak, elhurcolta feleségeikkel, gyermekeikkel és minden vagyonukkal együtt, és elvitte őket nagy öröm közepette Júdeába.
24. Makkabeus Júdás pedig, meg testvére, Jonatán, átkeltek a Jordánon és három napig vonultak a pusztában.
25. Közben nabateusokkal találkoztak, akik békésen fogadták őket és elmondtak nekik mindent, ami testvéreikkel Gileádban történt;
26. azt is, hogy sokan közülük körül vannak zárva Bárászában, Bószorban, Álimában, Kaszforban, Mágetben és Karnaimban, amelyek mindegyike megerősített nagy város.
27. De vannak, akiket Gileád egyéb városaiban fogtak körül, és úgy döntöttek, hogy holnap hajnalban sereget vezetnek e városok ellen, összefogdossák és megölik őket egy napon.
28. Júdás erre sebtében Bószor sivatagja felé fordult seregével, elfoglalta a várost, kardélre hányt mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta valamennyi zsákmányukat, s tűzben elégette.
29. Még azon az éjjelen felkerekedtek és a várig vonultak.
30. Történt pedig pirkadatkor, hogy amikor felemelték szemüket, íme, előttük megszámlálhatatlan nagy tömeg volt, amely hágcsót, hadigépet hurcolt, hogy bevegye a várat és hatalmába kerítse őket.
31. Amint Júdás látta, hogy az ostrom már megkezdődött, az égre tör a harci zaj meg a harsonaszó, és a városban is nagy a lárma,
32. odakiáltott katonáihoz: »Testvéreitekért harcoltok ma!«
33. Majd három helyen hátba támadta őket. Azután riadót fújtak a trombitákkal és hangosan imádkoztak.
34. Amikor Timóteus serege megtudta, hogy a Makkabeus van itt, elmenekült előle. Nagy csapást mértek rájuk, s azon a napon közel nyolcezer ember esett el közülük.
35. Ezután Micpa ellen ment Júdás, megszállta és elfoglalta. Megölt benne mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta zsákmányukat, és tűzben elégette.
36. Innen aztán felkerekedett és elfoglalta Kaszbont, Mágetet, Bószort Gileád többi városával együtt.
37. A történtek után új sereget gyűjtött Timóteus és tábort vert Ráfon előtt, a folyó túlsó partján.
38. Ekkor Júdás elküldött, hogy kikémleljék a csapatot, és a következőt jelentették neki: »Igen nagy a serege, mert a körülöttünk lakó pogányok mindnyájan összegyűltek nála.
39. Még az arabokat is felbérelték, hogy segítsék őket. A folyón túl ütöttek tábort, és készen állnak megütközni veled.« Erre fölvonult ellenük Júdás.
40. Timóteus pedig így szólt seregének vezéreihez: »Ha a folyóvízhez vonul seregével Júdás, és ő kel át először ellenünk, nem bírunk vele, mert erősebb lesz nálunk;
41. ha nem mer átkelni és a folyón túl ver tábort, akkor mi kelünk át őhozzájuk és diadalmaskodunk rajta.«
42. Mikor aztán Júdás megközelítette a folyó ágyát, odaállította a folyó mellé a hadinép ellenőrző tiszteit és megparancsolta nekik: »Senkit se engedjetek visszamaradni! Mindenki jöjjön a harcba!«
43. Majd elsőnek kelt át ellenük; nyomon követte őt az egész hadinép és a szemük láttára teljesen tönkreverte a pogányokat. Azok elhányták fegyverüket és a karnaimi szentélybe menekültek.
44. Ám Júdás elfoglalta a várost, lángba borította a szentélyt mindazokkal együtt, akik benne voltak. Így alázta meg Karnaimot, és az nem tudott ellenállni Júdásnak.
45. Azután Júdás összegyűjtötte a Gileádban lakó összes izraelitát, feleségestül és gyermekestül, kicsit-nagyot egyaránt, egy igen nagy sokaságot, hogy Júdea földjére menjenek.
46. El is jutottak egészen Efronig. Ez nagy és igen megerősített város volt a hegyszorosban, és sem jobbra, sem balra nem lehetett elkerülni. Az út rajta vezetett keresztül.
47. Ám a város lakói bezárkóztak és kövekkel torlaszolták el a kapukat. Júdás azonban békés üzenetet küldött nekik:
48. »Hadd vonuljunk át földeteken, haza akarunk menni! Senki sem lesz ártalmatokra! Csak át akarunk vonulni gyalogszerrel.« De azok nem akartak utat nyitni nekik.
49. Erre Júdás kihirdettette a táborban, hogy mindenki álljon csatasorba, ahol éppen van.
50. Csatarendbe is állt a sereg legénysége, s egész nap és egész éjjel ostromolták a várost, amíg az végre megadta magát neki.
51. Erre kardélre hánytak mindenkit, aki férfinemen volt, feldúlta a várost az alapjáig, elvitte zsákmányát, és átvonult az egész városon az elesettek fölött.
52. Azután átkeltek a Jordánon és elérkeztek a nagy mezőre Bétsánnal szemben.
53. Közben azon volt Júdás, hogy együtt maradjanak a lemaradók, ezért buzdítva szólt a néphez az egész úton, míg csak Júdea földjére nem értek.
54. Lelkendezés és vígság közepette mentek fel a Sion hegyre, s egészen elégő áldozatokat mutattak be, mert egy sem esett el közülük, amíg sértetlenül vissza nem tértek.
55. Abban az időben, amikor Júdás és Jonatán Gileád földjén voltak, a testvére, Simon pedig Galileában, Ptolemaisszal szemben,
56. József, Zakariás fia meg Azarja, a hadsereg vezére értesültek a sikeres haditettekről és a megvívott harcokról.
57. Így szóltak: »Szerezzünk mi is nevet magunknak! Menjünk, harcoljunk a köröttünk lakó pogányok ellen!«
58. Ki is adták a parancsot azoknak, akik a seregből velük maradtak, és elindultak Jamniába.
59. Ám Gorgiász kivonult ellenük a városból embereivel, hogy megütközzék velük.
60. S megfutamodott József meg Azarja egészen Júdea határáig. Izrael népéből aznap elesett közel kétezer ember, és nagy vereséget szenvedett a nép,
61. mert nem hallgattak Júdásra és testvéreire abban a hitben, hogy vitézi tetteket visznek majd véghez.
62. Ám ők nem voltak a férfiaknak abból a fajtájából, amely szabadulást hozott Izraelre.
63. Júdás embereit azonban nagyon magasztalta egész Izrael, sőt még mindazok a pogányok is, akik hallottak nevükről.
64. Összesereglettek náluk és szerencsét kívántak nekik.
65. Majd kivonult testvéreivel Júdás, és megverte Ézsau fiait a délre eső országban. Bevette Hebront leányvárosaival együtt és felégette falait és tornyait körös-körül.
66. Azután megindult seregével, hogy a filiszteusok földjére menjen, és átvonult Szamarián.
67. Azon a napon papok estek el a harcban. Vitézi tetteket akartak ugyanis véghezvinni és meggondolatlanul harcba bocsátkoztak.
68. Júdás azután Asdód irányába kanyarodott el a filiszteusok földje felé. Lerombolta oltáraikat, elégette tűzzel isteneik faragott képeit, és magával vitte a városok zsákmányát; azután visszatért Júdea földjére.
| 
