1. Közben, amikor Demetriosz meghallotta, hogy Nikánor és serege elpusztult a harcban, a jobbszárnnyal még egyszer elküldte Bakhidészt és Alkímoszt Júdeába.
2. Elindultak tehát a Gilgál felé vezető úton, és ostrom alá vették Arbelában Masalótot. Elfoglalták és sok emberi életet oltottak ki.
3. A százötvenkettedik esztendőben, az első hónapban Jeruzsálem előtt ütött tábort a sereg.
4. Azután felkerekedtek és húszezer emberrel meg kétezer lovassal elindultak Bérea irányába.
5. Júdás háromezer válogatott emberével Elászában táborozott.
6. Amikor észrevették a seregek hatalmas tömegét, nagyon megrettentek és sokan otthagyták a tábort, úgyhogy nem maradt közülük csak nyolcszáz férfi.
7. Júdás, azt látva, hogy a serege elszéledt, a harcot pedig el nem kerülheti, elkeseredett szívében, mert nem volt már ideje, hogy összegyűjtse őket, és bánatában
8. így szólt azokhoz, akik visszamaradtak: »Rajta! Rohanjuk meg ellenségünket! Hátha állni tudjuk a harcot ellenük.«
9. De lebeszélték erről és azt mondták: »Erre nincs erőnk. Mentsük csak meg életünket és térjünk vissza testvéreinkhez! Majd azután harcba szállunk ellenük; most kevesen vagyunk hozzá!«
10. Júdás azonban így szólt: »Távol legyen tőlünk, hogy így tegyünk! Nem futunk meg előlük. Ha időnk elérkezett, haljunk meg férfiasan testvéreinkért, de ne szennyezzük be hírnevünket.«
11. Erre megindult a sereg a táborból, és felálltak velük szemben. A lovasságot két részre osztották. A sereg előtt a parittyások meg az íjasok haladtak, a harc élén pedig mindenütt a legvitézebbek álltak.
12. Maga Bakhidész a jobbszárnyon volt. Kétfelől közeledett a sereg, és felharsantak a kürtök.
13. Ekkor riadót fújtak Júdás oldalán is. A föld megremegett a seregek kiáltásától. Már reggeltől estig dúlt a harc.
14. Júdás észrevette, hogy Bakhidész seregének java a jobbszárnyon van. Erre melléálltak a bátor szívűek mind,
15. tönkreverték a jobbszárnyat, és űzőbe vették őket egészen Asdód hegyéig.
16. Mikor a balszárnyon lévők észrevették, hogy a jobbszárny felmorzsolódott, hátba támadták Júdást és a vele lévőket.
17. Elkeseredetten folyt a küzdelem, sokan estek el sebeikben itt is, ott is.
18. Júdás is elesett, a többiek pedig elmenekültek.
19. Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és atyáik sírboltjába temették Modin városában.
20. Megsiratta őt nagy siránkozással Izrael egész népe. Sok napig gyászoltak,
21. és mondták: »Mint esett el a hős, aki szabadulást hozott Izrael népének!«
22. Júdás egyéb háborús dolgait, vitéz és kiváló tetteit nem jegyezték fel, mert az nagyon sok volt.
23. Történt pedig, hogy Júdás halála után Izrael minden határában előbújtak az istentelenek és előjöttek mindnyájan a gonosztevők.
24. Ráadásul igen nagy éhínség tört ki azokban a napokban, és egész országuk velük együtt meghódolt Bakhidésznek.
25. Ekkor Bakhidész kiválasztott istentelen férfiakat, és az ország uraivá tette őket.
26. Ezek felkutatták és kinyomozták Júdás barátait, és elvitték őket Bakhidészhez, aki kitöltötte rajtuk bosszúját és kigúnyolta őket.
27. Lett erre nagy szorongatás Izraelben, olyan, amilyen még nem volt azon nap óta, amióta nem lépett fel próféta Izraelben.
28. Összegyűlt akkor Júdás összes barátja, és így szóltak Jonatánhoz:
29. »Amióta meghalt testvéred, Júdás, nincsen olyan férfi, aki – mint ő – kivonulna ellenségeink, Bakhidész és azok ellen, akik gyűlölik nemzetünket.
30. Nos tehát, mi megválasztunk ma téged az ő helyébe. Légy a fejedelmünk és vezérünk harcainkban!«
31. Jonatán akkor elvállalta a vezérséget és testvére, Júdás helyébe lépett.
32. Megtudta ezt Bakhidész és halálra kerestette.
33. Mikor erről Jonatán meg testvére, Simon és a vele lévők mindannyian értesültek, a tekoai pusztába menekültek, és megtelepedtek az Aszfár kút vizénél.
34. Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon átkelt egész seregével a Jordánon.
35. Jonatán eközben elküldte testvérét, a csapat vezérét: kérje meg barátait, a nabateusokat, hogy elhelyezhessék náluk bőséges málhájukat.
36. De Jámbri fiai felkerekedtek Madabából és elragadták Jánost és mindenét, ami nála volt, s elvonultak vele.
37. A történtek után pedig hírül vitték Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Jámbri fiai fényes nászünnepségre készülnek, és nagy pompával kísérik a menyasszonyt, egy igen előkelő kánaáni ember leányát Madabából.
38. Megemlékeztek ekkor Jánosnak, az ő testvérének véréről, és felmentek és elrejtőztek a hegyszakadékban.
39. Amint felemelték szemüket, hogy körülnézzenek, íme, előttük haladt egy zajos, nagy menet. A vőlegény meg barátai és testvérei jöttek éppen szembe velük kézi dobokkal, zeneszerszámokkal és sok fegyverrel.
40. Erre rájuk rontottak rejtekhelyükből és öldösték őket. Sokan elestek sebeikben, a többiek pedig a hegyekbe menekültek. Minden holmijukat zsákmányul ejtették.
41. Gyászra fordult hát a menyegző, és siralomra a zeneszó.
42. Miután így megbosszulták testvérüknek vérét, visszatértek a Jordán partjára.
43. Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon nagy sereggel vonult a Jordán mellé.
44. Jonatán ekkor így szólt övéihez: »Rajta! Szálljunk harcba elleneinkkel! Ma nincs úgy, mint tegnap és tegnapelőtt!
45. Szemben velünk a had; innen is, onnan is a Jordán vize, part, mocsár és cserjék, és nincs hová meneküljünk.
46. Nos tehát, kiáltsatok az ég felé, hogy megmeneküljetek ellenségeitek kezéből!« És megindult a harc.
47. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy leüsse Bakhidészt; ez azonban hátrafelé kitért előle.
48. Erre beugrottak Jonatán és emberei a Jordánba és előttük átúsztak a Jordánon.
49. Bakhidész részéről aznap ezer ember esett el. Bakhidész ezután visszatért Jeruzsálembe,
50. és ezeket a megerősített városokat építette Júdeában: Jerikó, Emmausz, Béthoron, Bétel, Tamnáta, Fára és Topó várát, mindegyiket magas falakkal, kapukkal és zárakkal.
51. Őrséget is helyezett el bennük, hogy hadakozzanak Izrael ellen.
52. Megerősítette továbbá Bétszúr városát, valamint Gázárát és a Várat, s ellátta őket csapatokkal meg élelemmel.
53. Túszul vette az ország előkelő embereinek fiait, és bezáratta őket Jeruzsálembe, a Várba.
54. A százötvenharmadik esztendőben, a második hónapban elrendelte Alkímosz, hogy bontsák le a templom belső udvarának falát, és tegyék tönkre a próféták művét. Amikor azonban megkezdte a bontást,
55. szélütés érte Alkímoszt, és így abbamaradt a műve. Mivel elnémult a szája és megbénult a szélütéstől, nem tudott többé beszélni és rendelkezni a háza felől.
56. Meg is halt nagy kínok között Alkímosz abban az időben.
57. Amikor pedig Bakhidész látta, hogy meghalt Alkímosz, visszatért a királyhoz, és két esztendeig nyugalma volt az országnak.
58. Ám az istentelenek egyhangúan így határoztak: »Íme, Jonatán és övéi gondtalanul élvezik nyugalmukat. Hozzuk el ezért Bakhidészt, hadd fogja el mindannyiukat egy éjszaka.«
59. El is mentek hozzá és ezt tanácsolták neki.
60. Ő fölkerekedett és útnak indult nagy sereggel. Titokban levelet küldött júdeai híveinek, hogy fogják el Jonatánt övéivel együtt. De ez nem sikerült, mert tervüket megtudták.
61. Sőt, Jonatán fogta el a tartományban azokat a férfiakat, akik a baj szerzői voltak, ötven embert, és kivégezte őket.
62. Aztán Jonatán elvonult Simonnal és az övéivel Bétbesszenbe, a pusztába. Felépítette azt romjaiból és erődítéssel látta el.
63. Mikor Bakhidész meghallotta ezt, összegyűjtötte összes hadait, és Júdeából is behívta embereit.
64. Felvonult, megtámadta Bétbesszent, sok napig ostromolta, közben hadigépeket is állított fel.
65. Jonatán ekkor a városban hagyta testvérét, Simont, és kiment az országba. Kisszámú csapattal vonult,
66. leverte Odárent és testvéreit, valamint Fázéron fiait sátraikban, és a megkezdett diadalokkal nőni kezdett hadi ereje is.
67. Simon ezalatt ki-kirontott övéivel a városból és felgyújtotta a hadigépeket.
68. Aztán rátámadtak Bakhidészre, megverték és nagyon elkeserítették, mivel terve és felvonulása hiábavaló volt.
69. Haragjában az istentelen férfiak ellen fordult, akik azt a tanácsot adták neki, hogy betörjön országukba, és sokat megölt közülük. Maradék csapatával aztán vissza akart térni országába.
70. Amint ezt megtudta Jonatán, követeket küldött hozzá, hogy békét kössön vele, és hogy kiadja neki a foglyokat.
71. Örömest ráállt, és az ajánlat értelmében járt el. Ugyanakkor megesküdött, hogy őt egész életében semminemű bajjal nem zaklatja többé.
72. Kiadta neki azokat a foglyokat, akiket azelőtt elhurcolt Júdea földjéről, aztán megfordult, visszatért országába, és nem jött soha többé a tájékukra.
73. Pihent tehát a fegyver Izraelben. Jonatán pedig Mákmásban tartózkodott; ott kezdte kormányozni Jonatán a népet, és kiirtotta az istenteleneket Izraelben.
| 
