1 Tesszalonika, Chapter 4

1. Egyébként, testvérek, az Úr Jézusban kérünk és intünk titeket arra, amit tõlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok – amint teszitek is. Éljetek is úgy, hogy elõrehaladásotok mind nagyobb legyen.    2. Hiszen ismeritek a parancsokat, amelyeket az Úr Jézus által adtunk nektek.    3. Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelõdésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól;    4. hogy mindegyiktek meg tudja õrizni a testét szentségben és tisztességben,    5. nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.    6. És senki se károsítsa meg, s ne csalja meg semmilyen ügyletben a testvérét, mert az Úr bosszút áll mindezért, mint ahogy már régebben megmondtuk nektek és bebizonyítottuk.    7. Isten ugyanis nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem szentségre.    8. Azért, aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is nektek ajándékozta.    9. A testvéri szeretetrõl nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentõl, hogy szeressétek egymást.    10. Hiszen gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. Kérünk azonban titeket, testvérek, hogy ebben gyarapodjatok még,    11. és igyekezzetek békében élni, dolgaitokat végezni, saját kezetekkel dolgozni, mint ahogy megparancsoltuk nektek,    12. hogy viselkedjetek tisztességesen a kívül lévõkkel, és senkire se szoruljatok rá.    13. Testvérek, nem akarunk titeket, tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.    14. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elõ fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el.    15. Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem e­lõzzük meg azokat, akik elhunytak.    16. Mert a parancsszóra, a fõangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égbõl, és elõször a Krisztusban elhunytak támadnak fel,    17. azután mi, az élõk, a megmaradtak, velük együtt elragadtatunk a felhõkön az égbe az Úr elé, s így mindenkor az Úrral leszünk.    18. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.