2 Krónika, Chapter 30

1. Aztán elküldött Hiszkija egész Izraelhez és Júdához, s levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr házához, Jeruzsálembe s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének.    2. Tanácsot is tartott a király meg a fejedelmek s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, s elhatározták, hogy a második hónapban tartják meg a pászkát.    3. Nem tudták ugyanis megtartani a maga idejében, mert nem tartott megszentelődést elegendő pap és nem gyűlt egybe még a nép Jeruzsálemben.    4. Ez a határozat tetszett a királynak és az egész sokaságnak.    5. Elhatározták tehát, hogy követeket küldenek egész Izraelbe Beersebától Dánig, hogy jöjjenek el és készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálemben, mert sokan nem úgy készítették, ahogy a törvény előírta.    6. El is mentek a futárok a király s fejedelmei parancsára a levelekkel egész Izraelbe és Júdába, úgy, ahogy a király megparancsolta, és hirdették: »Izrael fiai, térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, s akkor ő is visszatér ahhoz a maradékhoz, amely megmenekült az asszírok királyának a kezéből.    7. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok s testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől, miért is ő pusztulásra adta őket, miként magatok is látjátok.    8. Ne keményítsétek meg nyakatokat, miként atyáitok, adjátok kezeteket az Úrnak, és gyertek el szent helyére, amelyet mindörökké szentté tett, szolgáljatok az Úrnak atyáitok Istenének, s akkor elfordul haragjának bosszúja tőletek.    9. Ha ugyanis ti visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmasságot nyernek uraik előtt, akik fogságba hurcolták őket, és visszatérhetnek erre a földre. Mert kegyes és jóságos az Úr, a ti Istenetek, és ő nem fordítja el arcát tőletek, ha ti visszatértek hozzá.«    10. Így mentek gyorsan a futárok városról városra, Efraim és Manassze földjén egészen Zebulonig, ám azok kinevették és kigúnyolták őket.    11. Mindazonáltal néhány ember Áserből, Manasszéból és Zebulonból hajlott a szóra, és eljött Jeruzsálembe.    12. Júdában azonban az Úr keze úgy cselekedett, hogy egy szívet adott nekik, hogy teljesítsék a király s a fejedelmek parancsa szerint az Úr szavát.    13. Egybe is gyűlt Jeruzsálembe igen sok nép, hogy megülje a kovásztalanok ünnepét a második hónapban.    14. Azzal kezdték, hogy lerombolták azokat az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, s mindazokat, amelyeken a bálványoknak égettek jó illatot, s miután lerombolták, a Kedron völgyébe vetették őket.    15. Majd leölték a pászkát a második hónap tizennegyedik napján, és a papok és a leviták is megszentelődtek, és felvitték az egészen elégő áldozatokat az Úr házába.    16. Majd felálltak rendjük szerint Mózesnek, az Isten emberének intézkedése és törvénye szerint, s a papok átvették a kiöntésre szánt vért a leviták kezéből.    17. Mivel ugyanis nagy tömeg nem tartott megszentelődést, azért a leviták vágták le a pászkát azok számára, akik nem tudtak megszentelődni az Úr tiszteletére.    18. Így Efraimból, Manasszéból, Isszakárból és Zebulonból a nép nagy része anélkül ette meg a pászkát, hogy megszentelődött volna, nem úgy, amint meg van írva, de Hiszkija könyörgött értük, ezekkel a szavakkal: »Könyörüljön a kegyes Úr    19. mindazokon, akik teljes szívvel keresik az Urat, atyáik Istenét, s ne tudja be nekik, hogy kevésbé szentelődtek meg.«    20. Az Úr meg is hallgatta őt, s megbocsátotta a népnek.    21. Így ülték meg Izrael Jeruzsálemben levő fiai a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy örvendezéssel, miközben napról-napra dicsérték az Urat a leviták és a papok a tisztüknek megfelelő hangszerekkel.    22. Ezért Hiszkija szíves szókat intézett mindazokhoz a levitákhoz, akik helyes értelemmel voltak az Úr iránt. Így ettek az ünnep hét napján át, miközben egyre vágták a békeáldozatokat, s dicsérték az Urat, atyáik Istenét.    23. Azonban az egész sokaság elhatározta, hogy további hét napig is ünnepel, és meg is tette azt nagy örömmel.    24. Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hét­ezer juhot adott a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát s tízezer juhot adtak a népnek. A papok közül igen nagy sokaság szentelte meg magát.    25. Öröm töltötte el azért Júdát, a papokat s a levitákat meg az Izraelből jött egész sokaságot, valamint az Izrael földjéről való, meg a Júdában lakó idegeneknek egész tömegét.    26. Olyan nagy ünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen nem volt abban a városban Salamonnak, Izrael királyának, Dávid fiának, napjai óta.    27. Végül felálltak a papok és a leviták s megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált és imádságuk felhatott az ég szent lakóhelyére.