1. Majd pászkát készített Jozija az Úrnak Jeruzsálemben, s azt be is mutatták az első hónap tizennegyedik napján.
2. Kirendelte ugyanis a papokat tisztükbe, s buzdította őket, hogy lássák el szolgálatukat az Úr házában.
3. A levitáknak, akiknek oktatása szerint szokott egész Izrael megszentelődést tartani az Úr tiszteletére, ezt mondta: »Tegyétek a ládát annak a templomnak a szentélyébe, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya építtetett: többé ugyanis azt nem kell hordoznotok, hanem immár az Úrnak, a ti Isteneteknek, s az ő népének, Izraelnek kell szolgálnotok.
4. Készüljetek tehát fel nemzetségeitek, családjaitok, mindenki a maga osztályai szerint, amint azt Dávid, Izrael királya megparancsolta s fia, Salamon megírta.
5. Lássatok szolgálatotokhoz a szent helyen a családok és a levita csapatok szerint.
6. Tartsatok megszentelődést, s vágjátok le a pászkát és készítsétek fel magatokat testvéreitekért, hogy tudjanak azok szerint a szavak szerint cselekedni, amelyeket az Úr Mózes által mondott.«
7. Majd adott Jozija az egész népnek, amely ott volt a pászka ünnepén, harmincezer bárányt, kecskegödölyét s egyéb aprójószágot a nyájból, továbbá háromezer marhát – mindezt a király jószágából.
8. Vezérei is hoztak önkéntes adományokat mind a népnek, mind a papoknak és a levitáknak. Helkija, Zakariás és Jáhiel, az Úr házának fejei kétezer-hatszáz különféle aprójószágot és háromszáz marhát adtak a papoknak a pászka elkészítésére.
9. Konenja és Semeja, meg Natanael, a testvérei, továbbá Hásabja, Jejél és Jozábád, a leviták fejei ötezer juhot és ötszáz marhát adtak a többi levitának a pászka megülésére.
10. Amikor így a szolgálat előkészületei megtörténtek, a papok tisztükbe, a leviták pedig csapataikba álltak, a király parancsa szerint.
11. Aztán levágták a pászkát, s a papok széthintették kezükkel a vért, a leviták pedig lenyúzták az egészen elégő áldozatokat.
12. Az egészen elégő áldozatokat különválasztották, hogy odaadják az egyes házaknak és családoknak, s azok mutassák be az Úrnak, amint meg van írva Mózes könyvében. Hasonlóképpen cselekedtek a marhákkal is.
13. Aztán a pászkát tűzön megsütötték, amint meg van írva a törvényben, a békeáldozatokat pedig üstökben, katlanokban és fazekakban megfőzték s gyorsan kiosztották az egész népnek.
14. Aztán maguknak és a papoknak is készítettek, ugyanis Áron fiai, a papok az egészen elégő áldozatok s a hájrészek bemutatásával egészen éjjelig el voltak foglalva. Így a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak, legutoljára készítettek.
15. Eközben az énekesek, Ászáf fiai is a helyükön álltak, Dávidnak és Ászáfnak, Hermánnak és Iditunnak, a király prófétáinak parancsa szerint, az ajtónállók pedig őrizték az egyes kapukat, és egy pillanatra sem távoztak a szolgálatból. Éppen azért levita-testvéreik készítették el nekik is az ételt.
16. Elvégezték tehát az Úr egész szolgálatát annak rendje és módja szerint azon a napon, elkészítették a pászkát, s egészen elégő áldozatot mutattak be az Úr oltárán, Jozija király parancsa szerint.
17. Megtartották Izrael ott levő fiai abban az időben a pászkát s hét napon át a kovásztalanok ünnepét.
18. Nem volt ehhez hasonló pászka Izraelben Sámuel próféta napjai óta, Izrael valamennyi királya közül sem készíttetett senki olyan pászkát, mint Jozija a papoknak, a levitáknak s az egész Júdának és az ott levő Izraelnek, és Jeruzsálem lakóinak.
19. Jozija uralkodásának tizennyolcadik esztendejében ünnepelték ezt a pászkát.
20. Miután azonban Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nékaó, Egyiptom királya, hogy hadakozzon az Eufrátesz mellett fekvő Karkemis ellen. Ekkor Jozija kivonult ellene.
21. Erre ő követeket küldött hozzá s azt üzente: »Mi közünk van egymáshoz, Júda királya? Nem te ellened vonulok ma, hanem más ház ellen hadakozom s az Isten parancsolta meg nekem, hogy sietve ellene vonuljak. Hagyj fel az Isten ellen való cselekvéssel, mert ő velem van, hogy el ne veszítsen téged.«
22. Ám Jozija nem akart visszatérni, hanem hadba szállt ellene s nem hallgatott Nékaónak az Isten szájából származó szavára, hanem elment, hogy megvívjon vele Megiddó mezején.
23. Ott az íjászok megsebesítették. Ekkor ő azt mondta legényeinek: »Vigyetek ki engem a harcból, mert bizony megsebesültem.«
24. Azok átvitték őt harci szekeréről egy másik szekérre, amely a királyi szokás szerint követte őt, s elvitték Jeruzsálembe, de meghalt. Ekkor eltemették atyái sírboltjában s egész Júda és Jeruzsálem siratta,
25. leginkább Jeremiás: mindmáig ismétli az ő siralmait Jozijáról minden énekes és énekesnő, s ez mintegy törvénnyé lett Izraelben. Szövegük, íme, megtalálható a Siralmakban.
26. Jozija egyéb dolgait s az Úr törvényének parancsolatai szerinti jótetteit
27. s az ő cselekedeteit, az elsőket és az utolsókat, megírták Júda és Izrael királyainak könyvében.
| 
