2 Korintusi, Chapter 1

1. Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak.    2. Kegyelem nektek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!    3. Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,    4. aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal.    5. Mert amint bõven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bõven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is.    6. Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalásotokért van, amely erõt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.    7. Szilárd a reménységünk titeket illetõen, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is.    8. Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, testvérek, a mi szorongattatásunkról, amelyben Ázsiában volt részünk. Módfelett, erõnkön felül próbára tettek minket, úgyhogy még az életünk felõl is kétségeink voltak.    9. Sõt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.    10. Õ megszabadított minket ekkora halálos veszedelembõl, és meg is fog szabadítani. Õbenne bízunk, hogy ezután is megszabadít,    11. ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imáitokkal, hogy a kegyelmi adományokért, amelyeket sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értünk. Pál őszintesége    12. Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerû módon és istenfélõ õszinteséggel, nem emberi bölcsesség szerint, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok.    13. Hiszen nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek – remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni,    14. mint ahogy részben már meg is értettetek minket –, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján.    15. Ezzel a bizalommal akartam hozzátok menni a múltkor, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben,    16. és aztán tõletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába.    17. Amikor tehát ezt akartam, vajon könnyelmû voltam? Vagy amit tervezek, azt emberi módon tervezem, úgyhogy nálam az »igen, igen« egyben »nem, nem« is?    18. Isten hûségére mondom, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs: »igen« is meg »nem« is.    19. Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt »igen« is meg »nem« is, hanem az »igen« valósult meg benne.    20. Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind »igen» lett õbenne. Ezért az »ámen« is általa hangzik fel tõlünk Isten dicsõségére.    21. Aki pedig megerõsít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten,    22. és õ az, aki pecsétjével megjelölt minket, s foglalóként a Lelket adta szívünkbe.    23. Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletbõl nem mentem el eddig Korintusba. Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítõi vagyunk, hiszen a hitben erõsen álltok.