2 Korintusi, Chapter 10

1. Krisztus szelídségére és szerénységére kérlek titeket, én Pál, aki szemtõl szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, távollétemben azonban bátor vagyok veletek szemben:    2. kérlek benneteket, hogy amikor majd nálatok leszek, ne kelljen bátornak lennem, olyan határozottsággal, amellyel, úgy gondolom, bátor lehetek egyesekkel szemben, akik úgy vélekednek rólunk, mintha mi az emberek módjára viselkednénk.    3. Mert bár emberek va­gyunk, nem emberek módjára harcolunk.    4. Harci fegyvereink ugyanis nem embertõl származnak, hanem Isten által erõsek az erõsségek lerombolására. Harcunkkal leromboljuk a terveket,    5. és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen ágaskodik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre.    6. Készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.    7. Nézzetek szembe a valósággal! Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondolja meg magában azt is, hogy amint õ Krisztusé, úgy mi is.    8. Mert még ha kissé többet is találnék dicsekedni hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építésetekre, s nem romlásotokra adott, nem vallanék szégyent.    9. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy csak rémisztgetlek titeket a levelekkel.    10. Mert »a levelek ugyan – mondják – súlyosak és erõsek, a testi megjelenése azonban erõtlen, és a beszéde gyarló.«    11. Gondoljon az ilyen arra, hogy amilyenek távollétünkben vagyunk leveleinkben, szóval, olyanok leszünk ottlétünkkor is, tettel.    12. Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják; de oktalanul viselkednek, hiszen önmagukhoz mérik és önmagukhoz hasonlítják magukat.    13. Mi azonban nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a munkának a mértéke szerint, melyet Isten jelölt ki számunkra, hogy hozzátok is eljussunk.    14. Mert mi nem terjeszkedünk ki rátok, mintha nem jutottunk volna el hozzátok, hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával.    15. Nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de megvan a reményünk, hogy ha hitetek növekedni fog, bõséges megbecsülésben lesz részünk köztetek saját munkakörünkben.    16. Akkor a rajtatok túl levõ területeken is hirdetni fogjuk az evangéliumot, anélkül, hogy a mások által már elvégzett munkával dicsekednénk.    17. Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék;    18. mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.