1. Bárcsak eltûrnétek tõlem egy kis ostobaságot! Kérlek, viseljetek el!
2. Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfival, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.
3. De félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti õszinte és tiszta odaadástól.
4. Mert ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más Lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt igen jól eltûritek.
5. Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fõ-fõ apostoloknál,
6. mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt mindenben és minden tekintetben megmutattam nektek.
7. Vagy talán bûnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mikor Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?
8. Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tõlük, hogy titeket szolgálhassalak.
9. Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert amiben hiányt szenvedtem, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok.
10. Krisztus bennem levõ igazságára mondom, hogy ezen a dicsõségemen ezután sem engedek csorbát ejteni Achája vidékein.
11. Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
12. De amit teszek, tenni is fogom, hogy elvegyem az alkalmat azoktól, akik alkalmat keresnek, hogy olyanokkal dicsekedjenek, mint mi.
13. Mert az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat.
14. S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.
15. Nem nagy dolog tehát, ha az õ szolgái is az igazságosság szolgáinak tettetik magukat. Végük megfelel majd a cselekedeteiknek.
16. Újra mondom tehát, ne tartson senki ostobának. Vagy fogadjatok el engem akár ostobának, hadd dicsekedjem én is egy kissé.
17. Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy ostobaságból, mert van alapja dicsekvésemnek.
18. Mivel sokan dicsekszenek emberi elõnyeikkel, most én is dicsekedni fogok.
19. Ti ugyanis örömest eltûritek az ostobákat, hiszen bölcsek vagytok.
20. Mert elviselitek, ha valaki szolgaságra vet benneteket, ha valaki elnyel, ha valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver.
21. Szégyenkezve mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De azzal, amivel valaki dicsekedni mer – ostobaságból mondom –, én is merek.
22. Zsidók õk? Én is! Izraeliták õk? Én is! Ábrahám ivadékai õk? Én is!
23. Krisztus szolgái õk? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély közepette.
24. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést.
25. Háromszor szenvedtem megvesszõzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam.
26. Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között,
27. fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28. Ezek mellett ott van még mindennapi nyugtalanságom: valamennyi egyház gondja.
29. Ki erõtlen, hogy én ne lennék erõtlen? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
30. Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem.
31. Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom.
32. Damaszkuszban Aretász király helytartója õriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon,
33. és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezébõl.
| 
