1. Mivel tehát ilyen szolgálatunk van, miután irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk el,
2. hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten elõtt.
3. Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok elõtt van eltakarva, akik elvesznek,
4. akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsõségérõl szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra.
5. Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért.
6. Mert Isten, aki azt mondta: »A sötétségbõl világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsõségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Szenvedni és megdicsőülni Krisztussa
7. Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erõt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak.
8. Mindenfelõl szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe;
9. üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk;
10. állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben.
11. Mert minket, élõket, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön.
12. Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
13. Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amirõl írva van: »Hittem, azért szóltam«, mi is hiszünk, és ezért beszélünk.
14. Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít.
15. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bõséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsõségére.
16. Éppen ezért nem csüggedünk el, sõt, még ha a mi külsõ emberünk romlásnak indul is, a belsõ emberünk mégis napról napra megújul.
17. Ez a mi mostani, könnyû szenvedésünk ugyanis a dicsõségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk.
18. Ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható: ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló.
| 
