2 Korintusi, Chapter 5

1. Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentõl kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben.    2. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat,    3. hogy ha le is kell vetkõznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.    4. Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, roskadozva sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkõztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így azt, ami halandó, elnyelje az élet.    5. Aki pedig felkészített erre bennünket, Isten az, aki foglalóként a Lelket adta nekünk.    6. Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben élünk, távol járunk az Úrtól,    7. mert hitben járunk, és nem szemlélésben.    8. De bizakodunk, s jobban szeretnénk kiköltözni a testbõl, és elérkezni az Úrhoz.    9. Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tõle.    10. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében. A kiengesztelődés szolgálata    11. Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, az embereket igyekszünk meggyõzni, Isten elõtt azonban nyíltan állunk. Remélem pedig, hogy a ti lelkiismeretetek elõtt is nyíltan állunk.    12. Nem ajánljuk magunkat nektek újra, hanem alkalmat adunk nektek, hogy velünk dicsekedjetek azokkal szemben, akik a külsõ szerint dicsekszenek, és nem a szív szerint.    13. Mert ha magunkon kívül vagyunk, az az Istenért történik; ha eszünknél vagyunk, az pedig értetek van.    14. Krisztus szeretete ugyanis sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak;    15. és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.    16. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk emberi módon. És ha Krisztust emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük.    17. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.    18. Mindez pedig Istentõl van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát.    19. Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bûneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.    20. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel!    21. Õ azt, aki nem ismert bûnt, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk õáltala.