2 Korintusi, Chapter 6

1. Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.    2. Mert õ mondja: »A nekem tetszõ idõben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek téged«. Íme, most van a kellõ idõ, íme, most van az üdvösség napja!    3. Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,    4. hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tûrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,    5. verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,    6. tisztaságban, tudásban, béketûrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben,    7. az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,    8. dicsõségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók;    9. mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek;    10. mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezõk; mint szûkölködõk, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.    11. A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult.    12. Nem bennünk van szûk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szûk a hely.    13. Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!    14. Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között?    15. Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívõnek a hitetlenhez?    16. Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élõ Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: »Köztük fogok lakni és közöttük járni, az õ Istenük leszek, és õk az én népem lesznek.    17. Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön – mondja az Úr –, s ne érintsetek tisztátalant! Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,    18. és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek, mondja a mindenható Úr«.