2 Korintusi, Chapter 7

1. Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétõl, és tegyük teljessé megszentelõdésünket Isten félelmében.    2. Fogadjatok be minket szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem döntöttünk romlásba, senkit nem csaltunk meg.    3. Nem kárhoztatásotokra mondom ezt; hiszen az elõbb mondtam, hogy életre-halálra a szívünkben vagytok.    4. Nagy a bizalmam bennetek, nagyon dicsekszem veletek; telve vagyok vigasztalással, nagyon bõséges az én örömöm minden szorongatásunk mellett.    5. Mert amikor Makedóniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféle szorongatást szenvedtünk: kívül harcok, belül félelem.    6. De Isten, aki megvigasztalja a megalázottakat, megvigasztalt minket Títusz megérkezésével;    7. sõt nemcsak az õ megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott köztetek, mert elbeszélte nekünk vágyódásotokat, sírásotokat, buzgólkodásotokat érettem, úgyhogy még jobban megörültem.    8. Mert ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom; de ha meg is bántam volna – mivel látom, hogy az a levél, bár ideig-óráig, megszomorított titeket –,    9. most örülök, nem azért, mert megszomorodtatok, hanem azért, mert megtérésre szolgált a szomorúságotok. Isten szerint szomorodtatok meg, úgyhogy semmiben se szenvedtetek kárt miattunk.    10. Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre; a világ szomorúsága azonban halált szerez.    11. S íme, éppen ez a ti Isten szerint való szomorúságotok milyen nagy buzgóságot ébresztett bennetek, sõt mentegetõzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buzgólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a dologban.    12. Tehát, ha írtam is nektek, nem a sértõ miatt tettem, és nem is a sértett miatt, hanem hogy nyilvánvalóvá tegyem nektek Isten színe elõtt buzgóságtokat, amelyet irányunkban tanúsítotok.    13. Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunkban még jobban megörültünk Títusz öröme miatt, hogy lelkét mindnyájan felüdítettétek,    14. és ha valamivel dicsekedtem neki veletek kapcsolatban, nem vallottam szégyent, hanem ahogyan nektek mindent az igazság szerint mondtunk, úgy a mi Títusz elõtt való dicsekvésünk is igaznak bizonyult.    15. És õ még jobb szívvel van irántatok, amikor megemlékezik mindnyájatok engedelmességérõl, ahogyan félelemmel és rettegéssel fogadtátok õt.    16. Örülök, hogy mindenben bizalommal lehetek hozzátok.