1. Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak,
2. hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bõséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükbõl megszületett jószívûségük túláradó gazdagsága.
3. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sõt erejükön felül is önként adakoztak,
4. és kérvén-kérve igyekeztek meggyõzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban.
5. És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda elõször az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint. A gyűjtés befejezése Korintusban
6. Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint már megkezdte, fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot.
7. Ezért, mint ahogy mindenben kitûntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tõlünk kapott szeretetben, úgy tûnjetek ki ebben a jótékonyságban is.
8. Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek õszinteségét is próbára tegyem.
9. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: õ értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az õ szegénysége által ti gazdagok legyetek.
10. Tanácsot viszont adok ebben az ügyben, mert ez hasznotokra van nektek, akik tavaly óta elkezdtetek cselekedni, méghozzá saját akaratotokból.
11. Most tehát a cselekvést is hajtsátok végre, hogy amilyen készséges az akarat, olyan legyen a végrehajtás is abból, amitek van.
12. Mert ha az akarat készséges, aszerint kedves az, amije valakinek van, nem aszerint, amije nincs.
13. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlõség szerint:
14. most a ti bõségetek pótolja azoknak szûkölködését, hogy az õ bõségük is pótolja majd a ti szûkölködéseteket; hogy egyenlõség legyen, ahogy írva van:
15. »Aki sokat gyûjtött, nem bõvelkedett, és aki keveset, nem szûkölködött«.
16. Hála legyen Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta értetek Títusz szívébe,
17. mert elfogadta a felkérést, sõt, mivel buzgósága nagy volt, önszántából ment el hozzátok.
18. Vele küldtük azt a testvért is, aki az evangélium hirdetéséért minden egyházban elismerésnek örvend,
19. sõt mi több, akit az egyházak kísérõnkké is rendeltek ebben a jótékonyságban, melyet az Úr dicsõségére és elszántságunk megmutatására szolgálunk.
20. Így kívánjuk elkerülni azt, hogy valaki megrágalmazhasson minket ezen bõséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva,
21. mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr elõtt, hanem az emberek elõtt is.
22. Velük együtt elküldtük azt a testvérünket is, akinek buzgó voltát sok dologban gyakran kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizalommal.
23. Ami Títuszt illeti: õ az én társam és segítõm közöttetek, a testvéreink pedig az egyházak küldöttei, Krisztus dicsõsége.
24. Mutassátok meg tehát irántuk szereteteteknek és rólatok való dicsekvésünknek bizonyságát az egyházak színe elõtt.
| 
