2 Korintusi, Chapter 9

1. A szentek javára való szolgálatról fölösleges nektek írnom;    2. hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem is veletek a makedónok elõtt, hogy Achája készen áll a múlt esztendõ óta, és a ti buzgóságotok igen sokakat föllelkesített.    3. Mindamellett elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekvésünk ebben az ügyben alaptalannak bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen legyetek.    4. És ha a makedónok eljönnek velem, és titeket készületlenül találnak, szégyent ne valljunk mi – hogy ne is mondjam: ti – ebben a dologban.    5. Azért szükségesnek tartottam megkérni a testvéreket, hogy menjenek elõre hozzátok, és készítsék elõ a megígért adományt, hogy az úgy legyen készen, mint bõ áldás, nem mint szûk alamizsna.    6. Azt mondom: Aki szûken vet, szûken is arat; és aki bõven vet, bõven is arat.    7. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerûségbõl, mert Isten a jókedvû adakozót szereti.    8. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bõven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bõven teljék minden jótéteményre,    9. amint írva van: »Bõven adott a szegényeknek; igazságossága fennmarad örökkön-örökké«.    10. Aki pedig magot ad a magvetõnek, és kenyeret nyújt eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazvoltotok gyümölcsét.    11. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívûségre, amely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.    12. Mert ennek a szolgálatnak a teljesítése nemcsak azt adja meg, amire a szenteknek szükségük van, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten iránt.    13. Ennek a szolgálatnak a próbája folytán ugyanis dicsõítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumát valljátok, és azért az õszinte közösségvállalásért, amelyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok.    14. Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bõségesen áradt ki rátok.    15. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!