1. Kevéssel ezután Líziász, a király gyámja, rokona és főtisztje, mivel nagyon bántották a történt események,
2. összegyűjtött nyolcvanezer embert az egész lovassággal együtt, és felvonult a zsidók ellen. A terve az volt, hogy beveszi és pogányok lakóhelyévé teszi a várost,
3. a pogányok többi szentélyéhez hasonlóan pénzgyűjtésre használja fel a templomot, és évenként áruba bocsátja a papi tisztséget.
4. Isten hatalmára azonban egyáltalában nem gondolt, hanem szertelen önámítással csak a gyalogosok tömegében, a lovasok ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott.
5. Betört Júdeába, felvonult Bétszúr ellen, ami Jeruzsálemtől öt stádiumnyi távolságban, hegyszorosban épült, és ostrom alá vette a várat.
6. Amikor Makkabeus és a társai megtudták, hogy ostromolja a várakat, az egész néppel együtt siránkozás és könnyhullatás közepette kérték az Urat, hogy jó angyalt küldjön Izrael megmentésére.
7. Majd maga Makkabeus ragadott elsőnek fegyvert, és arra buzdította a többieket is, hogy vele együtt szálljanak szembe a veszedelemmel, és vigyenek segítséget testvéreiknek.
8. Amikor aztán készséges szívvel együtt kivonultak, Jeruzsálemnél megjelent és élükre állt egy lovas, hófehér köntösben, aranyos fegyverzetben, lándzsát forgatva kezében.
9. Ekkor közösen áldották a könyörületes Urat mindannyian, és annyira nekibátorodtak lelkükben, hogy készek lettek volna nemcsak embereken, hanem a legvadabb állatokon, sőt vasfalakon is áttörni.
10. Bátran meneteltek, mert volt segítőjük az égből, és az Úr könyörületes volt irányukban.
11. Majd oroszlánok módjára hirtelen lendülettel rárontottak az ellenségre. Leterítettek közülük tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast.
12. A többit pedig megszalasztották mind. Igen sokan azonban csak sebesülten és fegyverük nélkül tudtak megmenekülni. Maga Líziász is csak csúfos megfutamodás árán mentette meg életét.
13. Ő egyébként nem volt értelmetlen ember, mert amikor szenvedett és vereségén töprengett, megértette, hogy legyőzhetetlenek a héberek, ha a mindenható Isten segítségére támaszkodnak. Ezért hozzájuk küldött,
14. és biztosította őket, hogy helyt ad minden jogos követelésnek, és a király kegyét is megnyeri számukra.
15. Makkabeus a közjóra való tekintettel engedett Líziász kérésének. S a király megadta azt, amit Makkabeus írásban követelt Líziásztól a zsidók számára.
16. Líziásznak a zsidókhoz írt levele így szólt: »Líziász üdvözli a zsidó népet!
17. Megbízottjaitok, János és Abesszalóm átnyújtottak egy írást és benne azt kérték, hogy teljesítsem azt, amit előadtak.
18. Én erre azt, amit a király elé kellett vinnem, eléje terjesztettem, s ő meg is adta, amit lehetett.
19. Ha hűségesek maradtok az állam ügyeihez, továbbra is azon leszek, hogy a javatokat szolgáljam.
20. Az egyes dolgokról egyébként szóbeli megbízást adtam nekik is, meg az én követeimnek is, hogy élőszóval beszéljék meg azokat veletek.
21. Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Dioszkórosz hó huszonnegyedik napján.«
22. A király levele így szólt: »Antióchosz király üdvözli testvérét, Líziászt!
23. Miután atyánk az istenek közé felvétetett, nekünk az az óhajunk, hogy mindenki zavartalanul éljen országunkban és szorgosan járhasson dolgai után.
24. Értesültünk azonban arról, hogy a zsidók a görögök vallására való áttérésükhöz nem adták meg atyámnak beleegyezésüket, hanem saját szokásaik mellett kívánnak kitartani, és ezért tőlünk törvényes szokásaik engedélyezését kérik.
25. Az a kívánságunk, hogy ez a nép is békében élhessen. Ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy adják vissza nekik templomukat, hogy így őseik szokásai szerint élhessenek.
26. Jól teszed tehát, ha elküldesz hozzájuk és jobbodat nyújtod nekik, hogy elhatározásunk ismeretében jókedvűek legyenek és a saját javukon fáradozzanak.«
27. A királynak a zsidókhoz írt levele pedig így szólt: »Antióchosz király üdvözli a zsidók nagytanácsát és a többi zsidót!
28. Ha jól vagytok, akkor úgy vagytok, ahogy mi kívánjuk. Mi magunk is jól vagyunk.
29. Elénk járult Menelaosz és azt mondta, hogy vissza akartok térni a tieitekhez, akik nálunk vannak.
30. Ennélfogva azoknak, akik Xántikosz hó harmincadik napja előtt hazatérnek, jobbunkat nyújtjuk. Egyben biztosítjuk őket,
31. hogy a zsidók saját étkezési és egyéb törvényeik szerint élhetnek, mint korábban. Meggondolatlanul elkövetett cselekedetei miatt pedig senki sem fog közülük semmiféle zaklatást szenvedni.
32. Egyúttal elküldtük Menelaoszt, hogy megnyugtasson titeket.
33. Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Xántikosz hó tizenötödik napján.«
34. A rómaiak is küldtek levelet, s ez így szólt: »Kvintusz Memmiusz és Títusz Maníliusz, a rómaiak követei üdvözlik a zsidó népet!
35. Mindazt, amit Líziász, a király rokona engedélyezett nektek, mi is engedélyezzük.
36. Amiről pedig jónak látta, hogy a király elé vigye, azt gondosan vitassátok meg magatok között; azután küldjetek hamarosan valakit, hogy azt határozhassuk, ami javatokra válik. Mi ugyanis útban vagyunk Antióchia felé.
37. Siessetek tehát a válasszal, hogy megtudjuk mi is, mi a kívánságtok!
38. Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Xántikosz hó tizenötödik napján.«
| 
