1. Amikor a szent városban teljes volt a nyugalom, és Oniás főpap jámborsága és gonoszságtól visszariadó lelkülete miatt igen lelkiismeretesen megtartották a törvényeket,
2. az volt a helyzet, hogy még királyok és fejedelmek is igen nagy tiszteletet mutattak azon hely iránt, és igen értékes ajándékokkal emelték a templom díszét.
3. Így Szeleukosz, Ázsia királya a saját jövedelmeiből fedezte az áldozatok bemutatásához szükséges valamennyi költséget.
4. Ekkor azonban Simon, a Benjamin törzséből való templomi elöljáró valami gonoszságot forralt a város ellen, de a főpap szembefordult vele.
5. Mivel pedig maga nem bírt Oniással, elment Apollónioszhoz, Tarszeász fiához, aki abban az időben Cöleszíria és Fönícia helytartója volt,
6. és értésére adta, hogy a jeruzsálemi kincstár megszámlálhatatlan pénzben bővelkedik, a közkincseket felbecsülni sem lehet, holott ezeknek az áldozatok rendjéhez semmi köze sincsen. Le lehetne tehát foglalni a király számára mindent.
7. Apollóniosz jelentést tett a királynak a bejelentett pénzről. Erre az magához hívatta főtisztjét, Heliodóroszt, és elküldte azzal a megbízással, hogy hozza el az említett pénzt.
8. Heliodórosz tüstént útnak indult, látszólag mintha Cöleszíria és Fönícia városait járná be, valójában pedig azért, hogy végrehajtsa a király szándékát.
9. Amikor aztán Jeruzsálembe ért, és a főpap barátságos fogadtatásban részesítette a városban, említést tett a bejelentett pénzekről, és feltárta neki, mi célból érkezett. Aztán megkérdezte, hogy valóban így áll-e a dolog.
10. A főpap erre elmondta neki, hogy letétbe helyezett javak ezek, az özvegyek meg az árvák ellátására szolgálnak.
11. A gonosz Simon által elárult pénznek egy része pedig Hirkánoszé, Tóbiás fiáé, egy igen előkelő emberé; s az egész mindössze négyszáz talentum ezüst és kétszáz talentum arany.
12. Semmiképpen sem engedhető meg azonban, hogy azok az emberek károsuljanak meg, akik egy olyan helyben bíztak, mint amilyen a templom, amely méltósága és szentsége miatt a tisztelet tárgya mindenütt a világon.
13. Ám ő a királytól kapott parancshoz híven kijelentette, hogy azokat minden áron el kell szállítania a királyhoz.
14. Amikor aztán egy meghatározott napon bement Heliodórosz, hogy intézkedjék ebben az ügyben, nagy rettegés szállta meg az egész várost.
15. A papok odavetették magukat papi köntösben az oltár elé, és az ég felé kiáltottak Ahhoz, aki törvényt adott a letétbe helyezett javakról: hogy sértetlenül őrizze meg azokat a letevők számára.
16. A szíve is vérzett annak, aki ránézett a főpap arcára. Tekintete és elváltozott arcszíne ugyanis mély lelki fájdalmat árult el.
17. Szomorúság ömlött el rajta, a teste remegett, s a szívének keserűsége nyilvánvalóvá lett mindenki előtt, aki rátekintett.
18. A többiek csapatosan özönlöttek ki a házakból, hogy nyilvánosan és buzgón könyörögjenek, mert a szent hely a meggyalázás veszélyében forgott.
19. Az asszonyok zsákba öltözötten elárasztották az utakat. Még az egyébként bezárt szűzek is részben Oniáshoz, részben pedig a falakra siettek, míg mások kinéztek az ablakon.
20. S mindannyian az ég felé terjesztették ki kezüket, és imádkoztak.
21. Szánalmas volt nézni, hogyan gyötrődött fájdalmában a nép rendezetlen tömege, és a főpap is ugyanúgy,
22. amikor a mindenható Istenhez könyörögtek, hogy a rájuk bízott javak egészen sértetlenül megmaradjanak azok számára, akik rájuk bízták őket.
23. Heliodórosz eközben nekilátott, hogy végrehajtsa tervét. Amikor csatlósaival megjelent a helyszínen a kincstárnál,
24. a mindenható Isten lelke oly fenséges módon nyilvánult meg, hogy azok, akik elég vakmerőek voltak neki szót fogadni, valamennyien Isten erejétől sújtva magukon kívül voltak rémületükben.
25. Megjelent ugyanis nekik egy ló, félelmetes lovassal a hátán. Gyönyörű szerszámmal volt díszítve és iramában első patáival Heliodórosz felé vágott. S úgy tűnt nekik, hogy a rajta ülőnek aranyfegyverzete volt.
26. Ugyanakkor megjelent nekik két másik, igen erős ifjú is ragyogó díszben és szép öltözetben. Ezek mindkét oldalról körülfogták Heliodóroszt, szünet nélkül ostorozták, és ütötték-verték rengeteg csapással.
27. Heliodórosz mindjárt a földre bukott, és mély sötétség borult rá. Akkor megragadták, hordszékre tették és kivitték.
28. Azt az embert tehát, aki nagyszámú kísérettel és csatlóssal hatolt be az említett kincstárba, vinni kellett, mert nem tudott magán segíteni. Tehát nyilvánvalóan Isten ereje nyilatkozott meg.
29. Ezáltal az isteni erő által megnémítva, ott feküdt teljesen reményét vesztetten és menthetetlenül.
30. Azok pedig áldották az Urat, mert felmagasztalta szent helyét, s a mindható Úr megjelenése által öröm és vigasság töltötte be a templomot, amely kevéssel azelőtt még félelemmel és rettegéssel volt tele.
31. Akkor Heliodórosz barátai közül egyesek sietve kérték Oniást: hívja segítségül a Magasságbelit, hogy hagyja meg az életét annak, aki már élete végét járta.
32. Mivel pedig a főpap amiatt aggódott, hogy a király esetleg a zsidókra gyanakszik, mintha közülük követett volna el valaki merényletet Heliodórosz ellen, üdvös áldozatot mutatott be a férfi felépüléséért.
33. Miközben a főpap az engesztelést végezte, ugyanazok az ifjak odaálltak előbbi öltözetükben Heliodórosz mellé, és azt mondták: »Oniás papnak mondj köszönetet, mert őérte ajándékozott meg életeddel az Úr.
34. Az Isten ostorozott meg téged. Hirdesd tehát mindenkinek Isten nagyságát és hatalmát!« E szavak után eltűntek.
35. Ekkor Heliodórosz áldozatot mutatott be Istennek, és erős fogadalmakat tett Annak, aki életben hagyta. Miután köszönetet mondott Oniásnak, visszatért seregével a királyhoz.
36. Ott mindenki előtt tanúságot tett a nagy Isten tetteiről, amelyeket a tulajdon szemével látott.
37. Amikor aztán a király megkérdezte Heliodórosztól: ki lenne alkalmas arra, hogy még egyszer elküldje Jeruzsálembe, az így szólt:
38. »Ha van ellenséged, vagy olyan valakid, aki uralmadra tör, küldd csak oda, és az megostorozottan tér majd vissza hozzád, ha ugyan egyáltalában megmenekül. Azon a helyen ugyanis egészen biztosan valamiféle isteni erő van.
39. S ő maga, aki az égben lakik, őrzi, védi azt a helyet, és lesújtja és elveszti azokat, akik gonosz szándékkal mennek oda.«
40. Ez tehát Heliodórosznak és a kincstár megoltalmazásának a története.
| 
