1. Ugyanebben az időben Antióchosz második hadjáratára készült Egyiptom ellen.
2. Ekkor történt, hogy Jeruzsálem egész városában negyven napon át a levegőben száguldó, aranyos ruházatú lovasokat lehetett látni, akik – mint harcrakész csapatok – lándzsákkal voltak felfegyverkezve;
3. meg csatarendbe állított lovak rohamát, összecsapásokat közvetlen közelből, ide-oda mozgó pajzsokat, sisakos csapatokat kivont karddal, nyilak záporát, aranycsillogású fegyvereket és mindenféle páncélt.
4. Mindenki csak azért imádkozott, hogy jót jelentsen ez a csodás jel.
5. Mivel elterjedt az az álhír, hogy Antióchosz meghalt, Jázon maga mellé vett nem kevesebb, mint ezer embert, és hirtelen megrohanta a várost. S bár a polgárság kisietett a falra, a várost végül mégiscsak elfoglalták. Menelaosz a Várba menekült.
6. Jázon pedig kegyetlen mészárlást vitt végbe saját polgártársai között. Nem gondolta meg ugyanis, hogy a hadiszerencse a honfitársak ellen a legnagyobb szerencsétlenség, és úgy vélte, hogy az ellenségen, és nem tulajdon polgártársain aratott diadalt.
7. A hatalmat azonban mégsem tudta kezébe kaparintani, a puccsot végül is megszégyenülés követte. Ismét menekülnie kellett és elment az ammoniták földjére.
8. Végül így pusztult el: Aretász, az arabok fejedelme fogságra vetette, majd városról-városra menekült. De mint a törvénytől elpártolt, kiátkozott embert, hazájának és polgártársainak ellenségét, mindenütt utálták és Egyiptomba kergették.
9. Így az, aki annyi embert űzött ki hazájából, földönfutóként végezte be életét. A spártaiakhoz ment ugyanis abban a reményben, hogy a rokoni kapcsolatoknál fogva ott menedékre fog találni.
10. Ám siratás nélkül, és temetetlenül vetették ki azt, aki annyi embert vetett el temetés nélkül. Nem rendeztek temetést számára idegenben, és atyái mellett sem kapott sírhelyet.
11. Ezekből az eseményekből kifolyólag a király lelkében az a gyanú támadt, hogy a zsidók el akarnak pártolni tőle. Ezért állati dühvel elindult Egyiptomból, és fegyveres erővel bevette a várost.
12. Aztán megparancsolta katonáinak, hogy kímélet nélkül mészárolják le azt, aki útjukba akad, és öljék le azokat, akik a házakba menekülnek.
13. Öldösték tehát az ifjakat és az öregeket, irtották az asszonyokat és a gyermekeket, mészárolták a szüzeket és a csecsemőket.
14. Három teljes napon át nyolcvanezer embert öltek meg; rabszíjra fűztek negyvenezret, és eladtak ugyanannyit.
15. De ezzel még nem elégedett meg, hanem arra is vetemedett, hogy bemenjen abba a templomba, amely a legszentebb az egész földön. A vezetője Menelaosz volt, a törvényeknek és hazájának árulója.
16. Szentségtörő kezével hozzányúlt azokhoz a szent tárgyakhoz, melyeket a hely díszére és dicsőségére egyéb királyok és városok ajánlottak fel. Méltatlanul érintette és így megszentségtelenítette azokat.
17. Az eszeveszett Antióchosz nem gondolt arra, hogy Isten a város lakóinak bűnei miatt neheztelt meg egy kissé, és csak ezért érte sérelem a szent helyet.
18. Mert ha nem keveredtek volna bele annyi bűnbe, akkor őt is ostorcsapások sújtották volna, mindjárt megérkezése után, és megakadályozták volna vakmerő tettében, akárcsak Heliodóroszt, akit Szeleukosz király küldött a kincstár kifosztására.
19. Mindazonáltal Isten nem a helyért választotta ki a népet, hanem a helyet a népért.
20. Ezért a hely osztozott a néppel a balszerencsében, de részesedett utána a javakban is. Haragjában kiszolgáltatta őt a mindenható Isten, de igen nagy dicsőség ragyogta ismét körül, amikor megengesztelődött a nagy Úr.
21. Antióchosz tehát elvitt a templomból ezernyolcszáz talentumot, és sietve visszatért Antióchiába. Gőgjében úgy vélte, hogy csupa elbizakodottságból hajózhatóvá teszi majd a szárazföldet, és járhatóvá a tengert.
22. Elöljárókat hagyott vissza, hogy zaklassák a népet, mégpedig a következőket: Jeruzsálemben a frígiai származású Fülöpöt, aki még kegyetlenebb volt, mint az, akitől hivatalát kapta;
23. a Garizimon Andronikoszt és Menelaoszt, akik a többinél is jobban sanyargatták a polgárokat.
24. Az utóbbi ellenséges indulattal volt a zsidók iránt; ezért elküldte Apollónioszt, a gyűlölt fővezért huszonkétezer emberrel, és megparancsolta neki, hogy minden felnőtt korú férfit gyilkoljon le, az asszonyokat és az ifjakat pedig adja el.
25. Az aztán békét színlelve, bevonult Jeruzsálembe, és nyugton maradt egészen a szombat szent napjáig. Amikor aztán a zsidók ünnepeltek, megparancsolta övéinek, hogy ragadják meg fegyverüket.
26. Legyilkoltatta mindazokat, akik kivonultak a látványosságra. Aztán fegyvereseivel bejárta a várost, és igen nagy tömeget mészárolt le.
27. Makkabeus Júdás azonban elvonult tizedmagával a pusztába, és övéivel ott, a hegyek között vadállatok módjára tengette életét. Hogy tisztátalanná ne legyenek, egész idő alatt növénnyel táplálkoztak.
| 
