1. Ebben az időben Antióchosz kudarccal tért vissza Perzsiából.
2. Benyomult ugyanis a Perzepolisznak elnevezett városba és kísérletet tett arra, hogy kirabolja a templomot és hatalmába kerítse a várost. A tömeg azonban fegyvert ragadott, és ők futásnak eredtek. Így történt, hogy a megfutamított Antióchosznak csúfosan kellett visszavonulnia.
3. Amikor pedig Ekbatanához közeledett, tudomására jutott, hogy hogyan járt Nikánor meg Timóteus.
4. Erre haragra lobbant és elhatározta, hogy ezért a gyalázatért, ami azok részéről érte, akik megszalasztották, a zsidókon tölti ki a bosszúját. Kiadta tehát a parancsot, hogy szünet nélkül hajtsák kocsiját és így tegyék meg az utat. Az égi ítélet azonban már lesújtani készült rá, mert dölyfösen azt mondta: »A zsidók temetőjévé teszem Jeruzsálemet, ha odaérek.«
5. Izrael Istene, a mindent látó Úr azonban gyógyíthatatlan és észre nem vehető csapással sújtott le rá. Alighogy befejezte ugyanis e szavait, borzalmas fájdalom fogta el beleiben, és szörnyű belső kínok gyötörték.
6. És méltán! Hiszen olyan sok és újfajta kínzással gyötört meg másokat bensejükben. Mégsem hagyott fel gonoszságával,
7. hanem gőggel telve, indulatában tüzet lihegett a zsidókra és kiadta a parancsot, hogy még gyorsabban hajtsanak. Történt pedig, hogy a nagy iramban kiesett a kocsiból, súlyosan megütötte testének tagjait és kínokban gyötrődött.
8. Lám, emberfölötti kevélységgel telve azt hitte magáról, hogy a tenger hullámainak is parancsol, és mérleggel mérheti a magas hegyeket, most pedig a földön terült el, és hordozható ágyon volt kénytelen vitetni magát, és így saját maga tett bizonyságot Isten nyilvánvaló erejéről.
9. Férgek is hemzsegtek az istentelennek testében, és bár még életben volt, fájdalmak közepette darabokban mállott le a húsa, úgyhogy a szagától és bűzétől megundorodott a sereg.
10. Kevéssel előtte azt hitte, hogy elérheti az ég csillagait is, most pedig kibírhatatlan szagát nem tudta elviselni senki sem.
11. Az isteni csapás súlya alatt aztán, amikor már pillanatról-pillanatra növekedtek fájdalmai, alábbhagyott a nagy kevélységgel, és kezdett önismeretre térni.
12. S amikor már maga sem bírta ki saját szagát, így szólt: »Illő dolog, hogy alávesse magát az ember Istennek, és halandó létére ne képzelje magát egyenlőnek Istennel.«
13. Azután az Úrhoz imádkozott a gonosz, de az már nem könyörült meg rajta.
14. Annak a városnak, ahová sietett, hogy földig lerontsa és sírhalommá változtassa, most vissza akarta adni a szabadságát.
15. Azt ígérte most, hogy a zsidókat, akikről azt mondta, hogy az elföldelésre sem tartja őket méltóknak, hanem odahányja majd őket a madaraknak és a vadaknak zsákmányul, és csecsemőstül kiirtja őket, Athén polgáraival helyezi egy sorba.
16. A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi.
17. Sőt, mi több: ő maga is zsidóvá lesz, és bejárja majd a föld minden helyét és hirdeti Isten hatalmát.
18. Mivel azonban nem csillapodott a fájdalma – utolérte ugyanis Isten igazságos ítélete –, reménytelen helyzetében ilyen kérlelő levelet írt a zsidóknak:
19. »Antióchosz király és fővezér üdvözli a legjobb polgárokat, a zsidókat és nekik jó egészséget meg boldogságot kíván!
20. Ha jól vagytok ti is, meg fiaitok is és kedvetek szerint megy minden, igen nagy hálát adunk.
21. Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok. Amikor visszatértem a perzsa tartományokból, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségesnek véltem, hogy gondoskodjam a közjóról.
22. Nem mintha feladnám magamat illetően a reményt, hiszen nagyon bízom benne, hogy kigyógyulok betegségemből.
23. Ám megfontoltam azt, hogy atyám is, amikor hadat vezetett a felső tartományokba, kijelölte utódát az uralkodásban,
24. hogy abban az esetben, ha valami váratlan dolog történne, vagy szomorú hír érkeznék, tudják a tartományok lakói, kit illet a legfőbb hatalom, és ne nyugtalankodjanak.
25. Ezenfölül arra is gondoltam, hogy a közeli fejedelmek és a szomszédok lesik az alkalmas pillanatot és figyelik a dolgok kimenetelét. Ezért fiamat, Antióchoszt rendeltem királynak, akit, amikor a felső tartományokban hadakoztam, gyakorta ajánlottam soknak közületek. Neki az itt mellékelt iratot küldtem.
26. Hozzátok fordulok tehát és kérlek titeket: emlékezzetek meg a közösségnek és az egyeseknek jutott jótéteményekről, és mindenki tartson ki hűségesen mellettem és fiam mellett.
27. Bízom ugyanis benne, hogy szándékom szerint szelíden és emberségesen jár majd el és jó viszonyban lesz veletek.«
28. Így tehát a gyilkos és istenkáromló rettenetes csapástól sújtva – mint ahogyan ő is elbánt másokkal –, szánalmas halállal fejezte be életét idegenben, a hegyek között.
29. Holttestét magával vitte tejtestvére, Fülöp, aki – mivel félt Antióchosz fiától – elment Egyiptomba, Ptolemajosz Filométorhoz.
| 
