1. Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlõ hitben részesültek a mi Istenünknek és az üdvözítõ Jézus Krisztusnak igazságossága által.
2. Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében!
3. Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, hogy megismertük õt, aki minket saját dicsõségével és erejével meghívott.
4. Ezek által nekünk ajándékozta az értékes és rendkívül nagy ígéreteket, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak okozta romlottságtól.
5. Fordítsátok tehát minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt,
6. a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketûrést,
7. a béketûréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvérek iránti jóindulatot, a testvérek iránti jóindulattal pedig a szeretetet.
8. Mert ha ezek megvannak, és bõven vannak meg bennetek, nem lesztek tétlenek, sem meddõk a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében.
9. Akiben viszont nincsenek meg ezek, az vak és rövidlátó, s megfeledkezett a régi bûneibõl való megtisztulásáról.
10. Ezért annál inkább legyetek rajta, testvérek, hogy biztossá tegyétek hivatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, soha nem fogtok elbotolni.
11. Így ugyanis tágas bejárat nyílik nektek a mi Urunk és üdvözítõ Jézus Krisztusunk örök országába.
12. Ennélfogva azon vagyok, hogy ezekre mindig figyelmeztesselek benneteket, jóllehet jártasak és erõsek vagytok az elnyert igazságban.
13. Helyesnek tartom mégis, hogy amíg testem sátorában idõzöm, figyelmeztesselek és serkentselek benneteket,
14. mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.
15. De rajta leszek, hogy ezekrõl halálom után is gyakran megemlékezzetek.
16. Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az õ nagyságának.
17. Mikor ugyanis az Atyaistentõl tiszteletet és dicsõséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsõségbõl: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!«
18. Mi hallottuk ezt az égbõl jövõ szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen.
19. És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben.
20. Mindenekelõtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen prófétai beszéde sem egyéni értelmezés dolga.
21. Mert sohasem emberi akaratból származott a prófétai beszéd, hanem Isten szent emberei a Szentlélektõl sugalmazva szóltak.
| 
