1. Ugyanebben az idõben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson.
2. Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét.
3. Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak.
4. Miután elfogatta õt, börtönbe vetette, és õrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai õrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti.
5. Pétert tehát a börtönben õrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez.
6. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elõvezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettõs lánccal megbilincselve, az õrök pedig az ajtó elõtt õrizték a börtönt.
7. De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: »Kelj fel gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezérõl.
8. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat!« Õ megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!«
9. Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van.
10. Miután átmentek az elsõ és a második õrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt elõttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltûnt mellõle.
11. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezébõl és mindabból, amire a zsidó nép számított.«
12. Ezt elgondolva, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához ment, ahol sokan voltak egybegyûlve, és imádkoztak.
13. Mikor zörgetett a tornác ajtaján, egy Rodé nevû szolgáló jött ki, hogy megtudja, ki az.
14. Amint felismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó elõtt.
15. Azok azonban rászóltak: »Elment az eszed!« De õ erõsítgette, hogy bizony úgy van. Mire azok azt mondták: »Az angyala az.«
16. Péter pedig egyre csak zörgetett. Mikor azután végre ajtót nyitottak, meglátták õt, és elcsodálkoztak.
17. Miután intett a kezével, hogy hallgassanak, elbeszélte, hogyan hozta ki õt az Úr a börtönbõl. Végül azt mondta: »Vigyétek hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek!« Azután útra kelt, és eltávozott más helyre.
18. Mikor pedig megvirradt, nem csekély zavarodás támadt a katonák között, hogy mi lett Péterrel.
19. Heródes pedig, miután kereste õt és nem találta, vallatta az õröket, azután elvitette õket, majd lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.
20. Akkoriban neheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek azonban közös akarattal eljöttek hozzá, s miután Blasztuszt, a király kamarását megnyerték maguknak, békét kértek, mert a vidékük tõle szerezte élelmét.
21. A kitûzött napon azután Heródes királyi ruhába öltözve ítélõszékébe ült, és beszédet intézett hozzájuk.
22. A nép pedig felkiáltott: »Isten szavai ezek és nem emberé!«
23. De azonnal lesújtott rá az Isten angyala, mert nem hárította Istenre a tiszteletet. Férgek emésztették el, úgy halt meg.
24. Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálembõl, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették.
| 
