1. Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére és Saul.
2. Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: »Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam õket!«
3. Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították õket.
4. Õk tehát a Szentlélektõl küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak.
5. Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.
6. Amikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, találtak egy Barjézus nevû zsidó férfit, aki varázsló és hamis próféta volt.
7. Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy bölcs férfival volt, aki magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta Isten igéjét.
8. Elimász azonban, a varázsló – a neve ugyanis ezt jelenti –, akadékoskodott, s igyekezett eltéríteni a helytartót a hittõl.
9. De Saul, akit Pálnak is neveznek, Szentlélekkel eltelve ránézett,
10. és így szólt: »Te minden csalárdsággal és álnoksággal teljes ördögfia, minden igazságosságnak ellensége, nem szûnsz meg az Úr egyenes útjait megrontani?
11. Íme, ezért az Úr keze most rajtad van, megvakulsz, s egy ideig nem látod a napvilágot.« Rögtön homály és sötétség szakadt rá, és körbe járva kereste, hogy valaki kezét nyújtsa neki.
12. Erre a prokonzul hitt, mivel látta, hogy mi történt, és csodálkozott az Úr tanításán.
13. Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tõlük és visszatért Jeruzsálembe. Barnabás és Pál működése a pizídiai Antióchiában
14. Õk pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
15. A törvénybõl és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: »Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!«
16. Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: »Izraelita férfiak, és ti istenfélõk, halljátok!
17. Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette õket onnan,
18. és negyven esztendeig tûrte viselkedésüket a pusztában,
19. majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét,
20. mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.
21. Ettõl fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendõre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzsébõl való férfit.
22. Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: `Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat'.
23. Az õ ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítõjét, Jézust,
24. akinek eljövetele elõtt János a bûnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.
25. Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: `Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.'
26. Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévõ istenfélõk! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett.
27. Mert Jeruzsálem lakói és a vezetõik nem ismerték el õt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
28. Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól.
29. Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették õt a fáról, és sírba helyezték.
30. De Isten feltámasztotta õt a halálból,
31. és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép elõtt.
32. Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek,
33. mert azt Isten nekünk, az õ fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: `Fiam vagy te, ma nemzettelek téged'.
34. Hogy pedig feltámasztotta a halálból, és hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg: `Nektek adom a Dávidnak ígért biztos kegyelmet'.
35. Éppen ezért mondja másutt is: `Nem engeded, hogy Szented romlást lásson'.
36. Dávid ugyanis, miután a maga idejében Isten akaratát szolgálta, elszenderült, atyái mellé tették, s meglátta a romlást.
37. De az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást.
38. Vegyétek tehát tudomásul férfiak, testvérek, hogy õáltala hirdetjük nektek a bûnök bocsánatát, és hogy mindattól, amitõl Mózes törvénye által meg nem igazulhattatok,
39. õáltala mindenki megigazul, aki hisz.
40. Ügyeljetek azért, hogy be ne teljesedjen rajtatok, amit a próféta mondott:
41. `Lássátok, ti önteltek, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert napjaitokban egy mûvet valósítok meg, olyan mûvet, amelyet el sem hinnétek, ha valaki mondaná nektek'«.
42. Amikor azután kimentek, kérlelték õket, hogy a következõ szombaton is magyarázzák nekik ezeket a dolgokat.
43. Sõt, amikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az istenfélõ jövevények közül sokan követték Pált és Barnabást, õk pedig biztatták és bátorították õket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
44. A következõ szombaton azután majdnem az egész város összegyûlt, hogy hallja Isten igéjét.
45. Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta õket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott.
46. Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: »Elõször nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk,
47. mert így parancsolta nekünk az Úr: `A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végsõ határáig'«.
48. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve.
49. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
50. A zsidók azonban felizgatták a vallásos és elõkelõ asszonyokat, s a város elsõ embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiûzték õket határukból.
51. Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba.
52. A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.
| 
