1. Ikóniumban pedig az történt, hogy mindnyájan bementek a zsidók zsinagógájába és beszéltek, úgyhogy a zsidók és görögök nagy sokasága hívõ lett.
2. Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felizgatták és felbõszítették a pogányok lelkét a testvérek ellen.
3. Mégis ott maradtak azért jó ideig, és bizakodva fáradoztak az Úrban, aki tanúságot tett kegyelmének igéje mellett; megengedte ugyanis, hogy jelek és csodák történjenek a kezük által.
4. A város lakossága azonban megoszlott. Egyesek ugyanis a zsidókkal, mások viszont az apostolokkal tartottak.
5. Mikor pedig a pogányok és a zsidók a fõembereikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sõt megkövezzék õket,
6. és õk értesültek errõl, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba.
7. Mindenütt hirdették az evangéliumot.
8. Volt Lisztrában egy béna lábú ember, aki születésétõl fogva sánta volt, és sohasem tudott járni.
9. Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában,
10. fennhangon azt mondta: »Állj fel egyenesen, a lábaidra!« Az felugrott és járkált.
11. Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: »Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!«
12. Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert õ vitte a szót.
13. A város elõtt lévõ Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.
14. Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé,
15. és ezt mondták: »Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektõl a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élõ Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van.
16. A letûnt idõkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon,
17. de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égbõl: esõt, termékeny idõket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel.«
18. Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot.
19. Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt.
20. De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe.
21. Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába.
22. Útközben megerõsítették a tanítványok lelkét, és intették õket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.
23. S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották õket, akiben hittek.
24. Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak.
25. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába,
26. onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították õket a most elvégzett munkára.
27. Amikor megérkeztek és egybegyûjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat mûvelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak.
28. Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.
| 
