1. Eközben néhányan azok közül, akik lejöttek Júdeából, így tanították a testvéreket: »Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.«
2. Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez ennek a kérdésnek az ügyében.
3. Az egyház elkísérte õket, õk pedig átmentek Fönícián és Szamarián. Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek.
4. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták õket, õk pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat mûvelt velük az Isten.
5. De egyesek, akik a farizeusok felekezetébõl lettek hívõk, elõálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.
6. Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyûltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést.
7. Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter felállt, és így szólt hozzájuk: »Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívõk legyenek.
8. És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk.
9. Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket.
10. Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni?
11. Ellenkezõleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint õk is.«
12. Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket mûvelt Isten a pogányok között általuk.
13. Miután õk elhallgattak, Jakab szólalt meg: »Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem!
14. Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása elsõ ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az õ nevének.
15. Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint meg van írva:
16. `Ezután majd visszatérek, és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, kijavítom falainak repedéseit, és ami romba dõlt, megújítom,
17. hogy keresse az Urat a többi ember és minden nép, amely segítségül hívta nevemet – így szól az Úr, és meg is teszi azt',
18. ami ismert volt öröktõl fogva. –
19. Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez,
20. hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértõl.
21. Mert akik Mózest hirdetik, a régi idõktõl fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton felolvassák azt.«
22. Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást – õk a testvérek között vezetõk voltak –,
23. és kezük által ezt az írást küldték: »Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektõl a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak!
24. Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tõlünk megbízást nem kaptak,
25. jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal,
26. ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért.
27. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élõszóval is tudtotokra adják.
28. Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges:
29. hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértõl, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektõl õrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget!«
30. Azok tehát, miután elbocsátották õket, lementek Antióchiába. Itt egybegyûjtötték a sokaságot, és átadták a levelet.
31. Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.
32. Júdás és Szilás pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel vigasztalták a testvéreket és megerõsítették õket.
33. Miután pedig egy ideig itt idõztek,
34. a testvérek visszabocsátották õket békében azokhoz, akik küldték õket.
35. Pál és Barnabás is Antióchiában idõztek. Tanítottak a többiekkel együtt, és hirdették az Úr igéjét.
36. Néhány nap múlva azonban Pál így szólt Barnabáshoz: »Menjünk vissza, és városról városra mindenütt, ahol hirdettük az Úr igéjét, látogassuk meg a testvéreket, hogy vannak.«
37. Barnabás magával akarta vinni Jánost, akit Márknak is hívnak.
38. Pál azonban kérte õt, hogy ne kelljen visszafogadni azt, aki elvált tõlük Pamfíliától kezdve, s nem ment velük a munkába.
39. Így nézeteltérés támadt köztük, és különváltak egymástól. Barnabás Ciprusba hajózott, miután maga mellé vette Márkot.
40. Pál viszont Szilást választotta, és útra kelt, miközben a testvérek õt Isten kegyelmébe ajánlották.
41. Bejárta Szíriát és Cilíciát, megerõsítette az egyházakat, és megparancsolta, hogy tartsák meg az apostolok és a presbiterek rendelkezéseit.
| 
