1. Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevû tanítvány, egy hívõvé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia.
2. A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla.
3. Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt.
4. Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak.
5. Így az egyházak megerõsödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra.
6. Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét.
7. Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte õket.
8. Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba.
9. Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!«
10. Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. Pál működése Filippiben
11. Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba,
12. innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az elsõ telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk.
13. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyûltek.
14. A hallgatóságban volt egy Lídia nevû istenfélõ bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott.
15. Miután õ és háza népe megkeresztelkedett, így könyörgött: »Ha úgy ítéltek meg, hogy hûséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.« És erõvel rá is vett minket.
16. Történt pedig, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtõl megszállott lánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak.
17. Ez nyomon követte Pált és minket, és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.«
18. Több napon át így tett. Pált bántotta ez, azért hátrafordult, és azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belõle.« Ki is ment belõle abban az órában.
19. Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van a reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, és elvitték a piacra az elöljárókhoz.
20. A bírák elé állították õket, és így szóltak: »Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban,
21. és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.«
22. A nép is összecsõdült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszõztették õket.
23. Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették õket. Az õrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan õrizze õket.
24. Miután ilyen parancsot kapott, a belsõ tömlöcbe vitte õket, a lábukat pedig kalodába zárta.
25. Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták õket.
26. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak.
27. Amikor a börtönõr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek.
28. Pál azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!«
29. Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve borult Pál és Szilás lábához.
30. Azután kivezette õket és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?«
31. Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.«
32. Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak.
33. Õ pedig még abban az éjjeli órában elvitte õket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan.
34. Aztán bevezette õket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett háza népével együtt, hogy híve lett Istennek.
35. Miután megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat ezzel az üzenettel: »Bocsásd el azokat az embereket!«
36. A börtönõr pedig elvitte Pálnak az üzenetet: »A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket. Most tehát menjetek ki, és távozzatok békével!«
37. Pál azonban azt mondta neki: »Mielõtt elítéltek volna minket, nyilvánosan megvesszõztek és börtönbe vetettek, noha római polgárok vagyunk, s most titokban kiutasítanak? Azt már nem! Jöjjenek ide, és õk maguk vezessenek ki minket!«
38. A törvényszolgák pedig hírül vitték ezeket a szavakat a bíráknak. Azok megijedtek, amikor meghallották, hogy római polgárok.
39. Eljöttek tehát és megkövették, majd kivezették õket, és kérték, hogy távozzanak a városból.
40. Amikor kijöttek a börtönbõl, betértek Lídiához. Miután látták a testvéreket, és megvigasztalták õket, útra keltek.
| 
