1. Ezután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, majd Tesszalonikibe érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
2. Pál szokás szerint bement hozzájuk, és három szombaton át magyarázta nekik az Írást.
3. Kifejtette és kimutatta, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, a halálból fel kellett támadnia, és hogy »ez a Jézus az a Krisztus, akit én hirdetek nektek.«
4. Némelyikük hitt, és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, az istenfélõ pogányokból szintén nagy sokaság, és nem kevesen az elõkelõ asszonyok közül.
5. A zsidók azonban féltékenykedtek. Maguk mellé vettek a csõcselékbõl néhány gonosz embert. Csõdületet támasztottak, és izgalomba hozták a várost, majd Jázon házánál csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák õket a nép közé.
6. Mivel azonban nem találták meg õket, Jázont és néhány testvért vonszolták a város elöljárói elé, s közben így kiáltoztak: »Ide is eljöttek ezek, akik felkavarják a világot.
7. Jázon meg befogadta õket, pedig ezek mindnyájan a császár rendeletei ellen cselekszenek. Azt mondják ugyanis, hogy másvalaki, hogy Jézus a király!«
8. Fel is bõszítették a népet és a város elöljáróit, akik ezt végighallgatták.
9. Mégis szabadon bocsátották õket, miután Jázon és a többiek kezeskedtek értük.
10. A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába.
11. Ezek már nemesebb lelkûek voltak, mint a tesszalonikiek. Be is fogadták az igét lelkesen, és nap-nap után kutatták az Írásban, vajon ezek a dolgok valóban így vannak-e.
12. Közülük sokan hívõk lettek, sõt még az elõkelõ pogány asszonyok és férfiak közül is számosan.
13. Amikor azonban Tesszalonikiben a zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdette az Isten igéjét, ide is eljöttek, felizgatták és fellázították a tömeget.
14. Erre a testvérek azonnal útra bocsátották Pált, hogy eljusson a tengerig: Szilás és Timóteus azonban ott maradtak.
15. Akik elkísérték Pált, elvezették õt Athénig, aztán elutaztak, miután parancsot kaptak tõle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá.
16. Amíg Pál Athénben várt rájuk, a lelke megrendült a bálványimádásba merült város láttán.
17. Vitatkozott a zsidókkal és az istenfélõkkel a zsinagógában, s a köztéren is nap-nap után azokkal, akik ott voltak.
18. Némelyik epikureus és sztoikus bölcselõ vitába ereszkedett vele. Egyesek azt kérdezték: »Mit akar mondani ez a szószaporító?« Mások viszont: »Új istenek hirdetõjének látszik« – mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
19. Aztán megragadták, és az Areopáguszra vitték ezekkel a szavakkal: »Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
20. Mert valami újszerût mondogatsz a fülünkbe, tudni akarjuk tehát, vajon mik ezek.«
21. Ugyanis az összes athéni és az ott lévõ jövevények semmi egyébbel nem foglalkoztak, mint azzal, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak.
22. Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: »Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket.
23. Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: `Az ismeretlen istennek.' Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek.
24. Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel õ a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített templomokban.
25. Õ nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen õ ad mindennek életet, leheletet és mindent.
26. Az õ mûve, hogy az egytõl származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Õ szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait,
27. hogy keressék Istent, hátha megérzik õt és megtalálják – bár nincs messze egyikünktõl sem.
28. Hiszen õbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költõtök meg is mondta: `Az õ gyermekei vagyunk.'
29. Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kõhöz, a mûvészet és az emberi gondolat alkotásához.
30. Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bûnbánatot kell tartani mindenütt,
31. mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki elõtt, mikor feltámasztotta a halálból.«
32. Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: »Errõl majd még egyszer meghallgatunk téged.«
33. Ezzel Pál eltávozott körükbõl.
34. De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívõ lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevû asszony, és velük együtt mások is.
| 
