1. Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.
2. Itt találkozott egy Akvila nevû, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk.
3. Mivel ugyanaz volt a mesterségük – sátorkészítõk voltak –, náluk maradt és dolgozott.
4. Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyõzni a zsidókat és a görögöket.
5. Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
6. Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: »A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.«
7. Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevû istenfélõ férfinak a házába. Az illetõ háza a zsinagóga mellé épült.
8. Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sõt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
9. Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass,
10. mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.«
11. Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.
12. Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélõszékhez,
13. és azt mondták: »Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!«
14. Mielõtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: »Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségrõl vagy nagyon gonosz bûntettrõl volna szó.
15. De ha tanításról, nevekrõl és a ti törvényetekrõl folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.«
16. S elûzte õket az ítélõszéktõl.
17. Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélõszék elõtt, de Gallió ezzel sem törõdött semmit.
18. Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektõl. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is.
19. Efezusba érkezve elvált tõlük. Bement a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal.
20. Bár az ottaniak kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, nem állt rá,
21. hanem búcsút vett tõlük ezekkel a szavakkal: »Újra visszatérek hozzátok, ha Isten akarja.« Ezzel útra kelt Efezusból.
22. Lement Cézáreába, onnan felment, köszöntötte az egyházat, aztán lement Antióchiába.
23. Miután itt töltött egy bizonyos idõt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerõsített.
24. Eközben egy Apolló nevû, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt.
25. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségérõl tudott.
26. Bátran kezdett tehát mûködni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották õt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját.
27. Mikor aztán Akhájába készült menni, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be õt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek,
28. mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság elõtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
| 
