1. Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felsõ tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált.
2. Ezeknek azt mondta: »Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívõk lettetek?« Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.«
3. Õ erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.«
4. Erre Pál azt mondta: »János a bûnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.«
5. Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
6. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, õk pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak.
7. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Pál efezusi működése
8. Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyõzõen vitatkozott Isten országáról.
9. Mivel azonban egyesek megátalkodtak és nem hittek, sõt gyalázták az Úr útját a sokaság elõtt, eltávozott tõlük. Különhívta a tanítványokat és nap mint nap egy bizonyos Tirannosznak az iskolájában mondott beszédet.
10. Ez két esztendeig tartott, így mindazok, akik Ázsiában laktak, zsidók és pogányok, hallották az Úr igéjét.
11. Isten rendkívüli csodákat is mûvelt Pál keze által.
12. Elvitték kendõit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belõlük.
13. Egyes kóbor zsidó ördögûzõk is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: »Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!«
14. Egy zsidó fõpapnak, Szkévának hét fia tette ezt.
15. A gonosz lélek azonban így felelt nekik: »Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?«
16. Aztán az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, a hatalmába kerítette õket, s úgy megmutatta nekik az erejét, hogy ruhátlanul és sebesülten menekültek ki abból a házból.
17. Ezt aztán megtudta Efezus valamennyi zsidó és pogány lakója, mire félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
18. A hívek közül is sokan eljöttek, bevallották és elmondták tetteiket.
19. Azok közül pedig, akik a rendkívüli dolgokat hajhászták, sokan összehordták a könyveket, és mindenki szeme láttára elégették. Megbecsülték azok értékét is, és úgy találták, hogy az értékük ötvenezer ezüst.
20. Így tehát az Úr igéje rendkívüli módon gyarapodott és megerõsödött. Az ezüstműves lázadása
21. Amikor mindezek megtörténtek, Pál a Lélek által elhatározta, hogy átmegy Makedónián és Akháján, s elmegy Jeruzsálembe. Azt gondolta ugyanis: »Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látogatnom.«
22. Elõreküldött tehát Makedóniába kettõt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteust és Erasztoszt, maga pedig egy ideig még Ázsiában maradt.
23. Abban az idõben azonban nem kis háborúság támadt az Úr útja miatt.
24. Egy Demetriosz nevû ezüstmûves ugyanis Diana-templomocskákat készített ezüstbõl, és jókora keresethez juttatta a kézmûveseket.
25. Ezeket és a hasonló foglalkozású iparosokat összehívta, s azt mondta nekik: »Emberek! Jól tudjátok, hogy ebbõl a mesterségbõl származik a keresetünk.
26. De látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömegeket térít el rábeszéléssel. Azt mondja, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálnak.
27. Így azonban nem csak a mi foglalkozásunk sodródik veszélybe és válik érdektelenné, hanem a nagy Dianának a templomát is semmibe fogják venni, s annak fölsége is meg fog inogni, akit egész Ázsia és a föld kereksége tisztel.«
28. Mikor ezeket a szavakat meghallották, harag töltötte el õket, és felkiáltottak: »Nagy az efezusiak Dianája!«
29. Kavarodás töltötte be a várost, és egy akarattal a körszínházba rohantak. Odahurcolták a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait.
30. Ekkor Pál be akart menni a nép közé, de a tanítványok nem engedték.
31. Néhányan az ázsiai fõtisztviselõk közül is, akik barátai voltak, elküldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba.
32. Ott mindenki mást kiabált, mert a népgyûlés meg volt zavarodva, s többen azt sem tudták, hogy mi okból gyûltek össze.
33. Végül elõhozták a tömegbõl Alexandert, akit a zsidók elõretuszkoltak. Alexander pedig csendet intett a kezével, mert fel akarta világosítani a népet.
34. Amikor azonban felismerték, hogy zsidó, egyszerre mindnyájan lármázni kezdtek, és vagy két órán át így kiáltoztak: »Nagy az efezusiak Dianája!«
35. Végre a jegyzõ lecsendesítette a tömeget, és így szólt: »Efezusi férfiak! Van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa tiszteli a nagy Dianát, Jupiter magzatát?
36. Mivel ez nem kétséges, meg kell nyugodnotok, és semmit sem kell meggondolatlanul cselekednetek.
37. Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik sem nem szentségtörõk, sem a ti istennõtöket nem káromolták.
38. Ha tehát Demetriosznak és a többi kézmûvesnek panaszuk van valaki ellen – miután tartanak törvénynapokat és vannak prokonzulok –, emeljenek panaszt egymás ellen.
39. Ha pedig másféle vitás ügyetek van, a törvényes népgyûlésen el lehet intézni.
40. Mert még abba a veszélybe kerülünk, hogy bevádolnak a mai zendülés miatt – hiszen semmi okunk sincs erre a csõdületre –, hogy számot adjunk róla.« Ezt mondta, azután feloszlatta a gyûlést.
| 
