1. Amikor azután elváltunk tõlük, kihajóztunk, és egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába.
2. Amikor találtunk egy Föníciába menõ hajót, beszálltunk és továbbhajóztunk.
3. Mikor feltûnt elõttünk Ciprus, azt bal felõl haladva elhagytuk, aztán Szíriába hajóztunk, és eljutottunk Tíruszba, mert a hajó ott készült kirakni a rakományt.
4. Miután a tanítványokat megtaláltuk, ott maradtunk hét napig. Õk a Lélek által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5. Néhány nap elteltével mégis elindultunk és továbbmentünk. Õk pedig mindannyian elkísértek bennünket feleségeikkel és gyermekeikkel, kikísértek a városból, és a parton letérdelve imádkoztunk.
6. Miután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, õk pedig visszatértek övéikhez.
7. A hajóút befejezéseként lementünk Tíruszból Ptolemaiszba. Köszöntöttük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.
8. Másnap továbbmentünk, és Cézáreába érkeztünk. Itt betértünk Fülöp evangélista házába, és megszálltunk nála, aki a hét közül az egyik volt.
9. Négy hajadon leánya volt, s ezek prófétáltak.
10. Amíg mi néhány napig idõztünk, egy Agabusz nevû próféta érkezett oda Júdeából.
11. Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte vele a saját lábát és kezét, és így szólt: »A Szentlélek ezeket mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik meg Jeruzsálemben, és átadják a pogányok kezébe.«
12. Mikor ezt meghallottuk, mi is kértük õt, meg az ottaniak is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13. De Pál így felelt: »Mit csináltok, miért sírtok és szomorítjátok a szívemet? Hiszen én kész vagyok az Úr Jézus nevéért nemcsak arra, hogy megkötözzenek, hanem hogy meg is haljak Jeruzsálemben.«
14. S mivel nem tudtuk lebeszélni õt, megnyugodtunk, és így szóltunk: »Legyen meg az Úr akarata!«
15. E napok után tehát útnak eredtünk, és felmentünk Jeruzsálembe.
16. Cézáreából a tanítványok közül is velünk tartottak néhányan. Magukkal hozták Mnázont, egy Ciprusról való régi tanítványt, hogy nála szálljunk meg.
17. Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fogadtak minket.
18. Másnap Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a presbiterek is mindnyájan összegyûltek.
19. Miután köszöntötte õket, részletesen elmondta, mit mûvelt Isten a pogányok között az õ szolgálata által.
20. Azok pedig, miután meghallgatták, dicsõítették Istent, neki pedig azt mondták: »Nézd, testvér, sok ezren vannak a zsidók között, akik hívõk lettek, de azért mind féltékenyen tartják a törvényt.
21. Rólad azonban azt hallották, hogy a Mózestõl való elpártolásra tanítod azokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak. Azt mondod nekik, hogy nem kell sem a fiaikat körülmetéltetniük, sem a szokásokat követniük.
22. Mi tehát a teendõ? Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csõdüljön, ha meghallják, hogy megjöttél.
23. Tedd meg tehát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vettek magukra.
24. Vedd õket magad mellé, szentelõdj meg velük, fizess helyettük, hogy megnyiratkozzanak. Akkor mindenki tudni fogja, hogy nem igaz, amit rólad hallottak; ellenkezõleg, te is megtartod a törvényt, és aszerint élsz.
25. Ami pedig azokat illeti, akik a pogányok közül lettek hívõk, mi megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértõl, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól.«
26. Erre Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás napjai letelnek, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
27. Mikor azonban a hét nap lassan már letelt, az Ázsiából való zsidók meglátták õt a templomban, fölizgatták az egész népet, és elfogták õt.
28. Közben ezt kiáltozták: »Izraelita férfiak! Segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és ez ellen a hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sõt még pogányokat is behozott a templomba, és megfertõzte ezt a szent helyet!«
29. Vele látták ugyanis az efezusi Trofimoszt a városban, s róla gondolták, hogy Pál bevitte a templomba.
30. Meg is mozdult az egész város. A nép összecsõdült, megragadták Pált, és kihurcolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták.
31. Mikor már azon voltak, hogy megöljék õt, az a hír jutott el a helyõrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem zavargásban tört ki.
32. Az mindjárt katonákat és századosokat vett maga mellé, és lesietett hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
33. Ekkor az ezredes odalépett, megfogta õt, és megkötöztette két lánccal. Aztán megkérdezte, hogy kicsoda ez, és mit tett.
34. De a tömegbõl az egyik ember ezt, másik azt kiabált, s mivel pontosan nem tudott tájékozódni a zajongás miatt, a várba vitette õt.
35. Amikor azonban a lépcsõkhöz jutott, történt, hogy a nép erõszakossága miatt a katonáknak már vinniük kellett.
36. A népsokaság ugyanis utána tódult, és azt kiáltozta: »Öld meg õt!«
37. Amikor már a várba készültek bevezetni Pált, õ így szólt az ezredeshez: »Szabad-e valamit mondanom neked?« Az megkérdezte: »Te tudsz görögül?
38. Nem te vagy az az egyiptomi, nem te keltettél a napokban zavargást, s kivezettél a pusztába négyezer szikárius férfit?«
39. Pál azonban azt mondta neki: »Én zsidó ember vagyok a cilíciai Tarzusból, annak az ismert városnak vagyok a polgára. Kérlek azonban, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez!«
40. Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsõkön állva intett a népnek a kezével. Erre nagy csendesség lett. Õ pedig megszólalt zsidó nyelven, és ezt mondta:
| 
