1. »Férfiak, testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek tárok.«
2. Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendesebbek lettek.
3. Õ pedig így szólt: »Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem oktatást, a törvény buzgó követõje voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan.
4. Ezt az utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és õrizetbe adtam férfiakat és nõket.
5. Ezt a fõpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tõlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék õket.
6. Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égbõl.
7. Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: `Saul, Saul miért üldözöl engem?'
8. Én pedig így feleltem: `Uram, ki vagy?' Õ azt válaszolta: `Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.'
9. Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt.
10. Erre én megkérdeztem: `Mit tegyek, Uram?' Az Úr pedig azt mondta nekem: `Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell.'
11. Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérõk kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba.
12. Egy bizonyos Ananiás nevû férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akirõl az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak,
13. felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: `Saul testvér, láss!' Abban a pillanatban megláttam õt.
14. Õ pedig így folytatta: `Atyáink Istene elõre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld.
15. Tanúskodni fogsz mellette minden ember elõtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál.
16. Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bûneidet, és hívd segítségül az Õ nevét!'
17. Amikor késõbb visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, lelki elragadtatásba estem.
18. Láttam õt, s õ azt mondta nekem: `Siess, menj ki gyorsan Jeruzsálembõl, mert nem fogadják el a rólam szóló tanúságtételedet!'
19. Erre megkérdeztem: `Uram, hisz tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam, és a zsinagógákban megverettem a benned hívõket.
20. Amikor pedig Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, ott álltam, helyeseltem azt, és õriztem gyilkosainak ruháját.'
21. De õ azt mondta nekem: `Menj el, mert én elküldlek téged messzire, a pogányok közé.'«
22. Amíg ezeket elmondta, hallgatták õt, de ekkor hangosan kiáltozni kezdtek: »Veszítsd el az ilyen embert a földrõl, nem élhet tovább!«
23. Mivel egyre csak lármáztak, köntöseiket eldobálták, és port szórtak a levegõbe,
24. az ezredes megparancsolta, hogy vezessék be a várba, ostorozzák meg, vessék kínvallatás alá, mert meg akarta tudni, hogy miért kiabálnak úgy ellene.
25. Mikor azonban szíjakkal lekötötték, Pál megkérdezte a mellette álló századost: »Szabad nektek római polgárt megostorozni, mielõtt elítélték volna?«
26. A százados, aki ezt hallotta, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: »Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.«
27. Erre az ezredes odament hozzá, és azt mondta neki: »Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy?« Õ azt felelte: »Igen.«
28. Az ezredes erre azt mondta: »Én sok pénzért jutottam ehhez a polgársághoz.« Mire Pál azt mondta: »Én pedig abban születtem.«
29. Erre nyomban félreálltak, akik kínvallatására készültek. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette õt. Pál a főtanács előtt
30. Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók mivel vádolják. Eloldoztatta õt, összehívta a papokat és az egész fõtanácsot, azután elõvezette Pált, és eléjük állította.
| 
