1. Pál a fõtanács felé fordult, és így szólt: »Férfiak, testvérek! Mind a mai napig maradéktalanul jó lelkiismerettel jártam az Úr elõtt.«
2. Ananiás fõpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék õt szájon.
3. Pál ekkor így szólt hozzá: »Megver téged Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezz rajtam, és a törvény ellenére parancsot adsz, hogy megüssenek!«
4. Az ott állók azt mondták: »Az Isten fõpapját szidalmazod?«
5. Pál azonban így szólt: »Nem tudtam, testvérek, hogy õ a fõpap. Hiszen meg van írva: `Ne átkozd néped fejedelmét!'«
6. Mivel Pál tudta, hogy egy részük a szaddúceusok közül, a többi pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a fõtanácsban: »Férfiak, testvérek! Farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény elõtt.«
7. Mihelyt kimondta ezt, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott.
8. A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindkettõt vallják.
9. Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: »Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.«
10. Mivel a vita elfajult, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta tehát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba.
11. A következõ éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: »Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.«
12. Amikor megvirradt, a zsidók közül néhányan összefogtak, és fogadalmat tettek. Azt mondták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg Pált meg nem ölik.
13. Negyvennél többen voltak a férfiak, akik így összeesküdtek.
14. Elmentek a fõpapokhoz és a vénekhez, és azt mondták nekik: »Fogadalommal köteleztük magunkat, hogy addig semmit sem ízlelünk meg, amíg Pált meg nem öljük.
15. Most tehát jelentsétek be a fõtanáccsal együtt az ezredesnek, hogy hozassa õt elétek, mintha valami biztosabbat akarnátok róla megtudni; mi pedig készen állunk, hogy mielõtt ideérne, megöljük.«
16. Pál nõvérének a fia azonban értesült a cselszövésrõl. Odament tehát, bement a várba, és tudtára adta Pálnak.
17. Pál pedig magához hivatott egyet a századosok közül, és azt mondta neki: »Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van számára!«
18. Az maga mellé vette, elvezette az ezredeshez, és így szólt: »A fogoly Pál megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van számodra.«
19. Az ezredes megfogta a kezét, félrevonult vele, és megkérdezte: »Milyen jelentenivalód van számomra?«
20. Az pedig elmondta: »A zsidók megállapodtak abban, hogy megkérnek téged, vezettesd Pált a holnapi napon a fõtanácsba, mintha valami biztosabbat akarnának megtudni róla.
21. De te ne higgy nekik, mert közülük negyvennél több férfi lesben áll ellene; ezek fogadalommal kötelezték magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik õt. Készen is állnak már, és várják ígéretedet.«
22. Az ezredes erre elbocsátotta az ifjút, s megparancsolta neki, ne mondja el senkinek, hogy »ezeket tudtul adtad nekem«.
23. Azután hívatott két századost, és azt mondta nekik: »Éjjeli három órától kezdve tartsatok készenlétben hetven lovast és kétszáz dárdást, hogy Cézáreába menjenek.
24. Szereljetek fel hátasállatokat is«, hogy Pált felültessék és épségben elvigyék Félix helytartóhoz.
25. Aztán levelet írt. Ez állt benne:
26. »Klaudiusz Líziász Félixnek, a kegyelmes helytartónak. Üdv neked!
27. A zsidók elfogták ezt a férfit, és meg akarták ölni, amikor katonasággal közbeléptem és kimentettem, mert megtudtam, hogy római.
28. Azzal a szándékkal, hogy megtudjam a vádat, amelyet ellene felhoznak, bevittem õt a fõtanácsukba.
29. Úgy láttam, hogy törvényüknek vitás kérdései miatt vádolják, de semmi bûne sincs, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.
30. Mivel azt is jelentették nekem, hogy cselt szõttek ellene, elküldtem õt hozzád, s a vádlóknak is értésükre adtam, hogy hozzád folyamodjanak. Jó egészséget!«
31. A katonák tehát parancsuk értelmében magukhoz vették Pált, s az éj folyamán elvitték Antipatriszba.
32. Másnap a lovasokat útra bocsátották, hogy továbbmenjenek vele, õk pedig visszatértek a várba.
33. Azok pedig, amikor eljutottak Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és Pált is eléje állították.
34. Amikor az elolvasta a levelet, megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy cilíciai,
35. azt mondta: »Majd kihallgatlak, amikor vádlóid is megjönnek.« Végül megparancsolta, hogy tartsák õrizetben Heródes székházában.
| 
