1. Öt nap múlva Ananiás fõpap lement néhány vénnel és egy bizonyos Tertullusz nevû ügyvéddel, s jelentkeztek a helytartó elõtt Pál ellen.
2. Miután Pált elõhívták, Tertullusz elkezdte elõadni a vádat: »Igazi békében élünk alattad, és gondoskodásod folytán sok dologban javulás állt be,
3. azt mindig és mindenütt teljes hálával fogadjuk, kegyelmes Félix.
4. Hogy azonban hosszasabban föl ne tartsalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint.
5. Úgy találtuk, hogy ez az ember veszedelmet terjeszt és lázadásokat szít az összes zsidó között az egész földkerekségen, és élére áll a názáretiek eretneksége által keltett lázadásnak.
6. Sõt a templomot is meg akarta szentségteleníteni,
8. Ha törvényt ülsz, magad is megtudhatod tõle mindazt, amivel mi vádoljuk õt.«
9. A zsidók is megerõsítették ezt, és bizonygatták, hogy mindez így van.
10. Pál azonban, miután a helytartó intett neki, hogy beszéljen, ezt válaszolta: »Mivel tudom, hogy sok esztendeje bírája vagy ennek a népnek, jó lélekkel felelek meg magamért.
11. Meggyõzõdhetsz ugyanis, hogy nincs több, mint tizenkét napja, amikor feljöttem Jeruzsálembe imádkozni.
12. Nem látott engem senki vitatkozni vagy népcsõdületet támasztani, sem a templomban, sem a zsinagógákban,
13. sem a városban. Nem is tudják elõtted bebizonyítani, amikkel most vádolnak engem.
14. Azt azonban megvallom elõtted, hogy az Atyának, az én Istenemnek szolgálok, azt a felekezetet követve, amelyet õk eretnekségnek mondanak, s hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.
15. Reménységem van az Istenben, amit õk maguk is várnak, hogy az igazak és a gonoszok föltámadnak.
16. Ennélfogva magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem feddhetetlen legyen mindenkor Isten és az emberek elõtt.
17. Több esztendõ eltelte után azonban megérkeztem, hogy adományt hozzak népemnek, áldozzak és fogadalmakat teljesítsek.
18. Ez alkalomból találtak engem megtisztulásom után a templomban, de nem sokasággal, és nem is zavargás közepette.
19. Az a néhány Ázsiából való zsidó, akiknek meg kellett volna elõtted jelenniük és vádat emelniük, ha panaszuk van ellenem,
20. vagy akár ezek itt maguk is, csak mondják meg, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, amikor a fõtanács elõtt álltam.
21. Legfeljebb abban az egy mondásban, melyet hangosan hirdettem, mikor köztük álltam, hogy »a holtak feltámadása miatt állok ma ítélõszéketek elõtt.«
22. De Félix elhalasztotta ügyüket, mert jól ismerte ezt az utat, s azt mondta: »Majd ha Líziász ezredes lejön, meghallgatlak benneteket.«
23. A századosnak pedig megparancsolta, hogy tartsa õt õrizetben, hagyja nyugton, és ne akadályozzon meg senkit sem övéi közül, hogy a szolgálatára legyen.
24. Néhány nap múlva Félix odajött Druzillával, a feleségével, aki zsidó nõ volt. Hívatta Pált, és meghallgatta õt a Krisztus Jézusban való hitrõl.
25. Amikor azonban õ az igazságosság, a tisztaság és a jövendõ ítélet kérdését kezdte fejtegetni, Félix ijedten közbeszólt: »Most egyelõre menj; alkalmas idõben majd hívatlak.«
26. Ezenkívül azt is remélte, hogy Pál majd lefizeti, ezért gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele.
27. Két év elteltével azonban Félix utóda Porciusz Fesztusz lett. Mivel Félix a zsidók kedvében akart járni, Pált fogságban hagyta.
| 
