1. Amikor Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.
2. A fõpapok és a zsidók fõemberei eléje járultak, és Pál ellen kérelmet terjesztettek elõ.
3. Azt a kegyet kérték az õ kárára, hogy hozassa fel õt Jeruzsálembe. Azt a cselt tervelték ki ugyanis, hogy útközben megölik.
4. Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cézáreában õrizteti, maga pedig hamarosan elutazik.
5. »Akik tehát közületek hatalommal vannak felruházva – mondta –, jöjjenek le velem, és emeljenek vádat ellene, ha valami gonoszság van abban a férfiban.«
6. Még vagy nyolc-tíz napig tartózkodott köztük, aztán lement Cézáreába. Másnap törvényt ült, s elõvezettette Pált.
7. Amikor odahozták õt, a zsidók, akik lejöttek Jeruzsálembõl, körülállták, és sok, súlyos vádat hoztak fel ellene. Bizonyítani azonban nem tudták,
8. mert Pál elõadta a védekezését: »Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit.«
9. De Fesztusz kedvében akart járni a zsidóknak, azért ezt válaszolta Pálnak: »Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ezek ott ítéljenek meg téged az én jelenlétemben?«
10. Pál azonban azt mondta: »A császár ítélõszéke elõtt állok, ott kell ítélni felettem. A zsidók ellen semmit sem vétettem, amint magad is igen jól tudod.
11. Mert ha ártottam volna, vagy valami halálra méltó dolgot tettem, kész vagyok meghalni; ha azonban semmi alapja sincs mindannak, amivel ezek vádolnak, senki sem szolgáltathat ki engem nekik. A császárhoz fellebbezek!«
12. Erre Fesztusz értekezett tanácsosaival, és így szólt: »A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni.« Pál Fesztusz helytartó és Agrippa király előtt
13. Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék.
14. Mikor már több napja ott idõztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: »Félix itt hagyott egy fogoly férfit,
15. akinek dolgában a zsidók fõpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését.
16. Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetõséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bûntettek alól tisztázza magát.
17. Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyûltek, másnap az ítélõszékbe ültem, és elõvezettettem azt a férfit.
18. A vádlók elõálltak, de nem hozakodtak elõ semmi olyasmivel, amibõl én gonoszat gyanítottam volna,
19. csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetõen, akirõl Pál azt erõsítgette, hogy él.
20. Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam, hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette.
21. Pál azonban fellebbezett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, õrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz.«
22. Erre Agrippa azt mondta Fesztusznak: »Magam szeretném meghallgatni ezt az embert.« »Holnap – válaszolta – majd meghallod.«
23. A következõ napon Agrippa és Bereniké nagy pompával eljöttek, és bementek a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város elõkelõ polgáraival. Fesztusz parancsára elõvezették Pált.
24. Ekkor Fesztusz így szólt: »Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, akik velünk itt jelen vagytok! Íme, látjátok õt, aki miatt a zsidók egész sokasága megkeresett engem Jeruzsálemben, követelõzve és lármázva, hogy nem szabad tovább élnie.
25. Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmit sem, ami miatt halált érdemelne. Mivel õ a császárhoz fellebbezett, úgy határoztam, hogy odaküldöm.
26. Nincsen semmi, ami bizonyosat írhatnék róla uramnak. Ezért hoztam õt elétek, kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után tudjak mit írni.
27. Mert nem látom ésszerûnek, hogy elküldjem a foglyot, és ne jelentsem az ellene emelt vádakat.«
| 
