1. Agrippa erre azt mondta Pálnak: »Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.« Ekkor Pál kitárta kezét, és elkezdte elõadni védekezését:
2. »Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy jelenlétedben védekezem ma mindaz ellen, amivel a zsidók vádolnak.
3. Fõként pedig azért, mert te ismered a zsidóknál levõ összes szokást és vitás kérdést. Azért kérlek, hallgass meg türelmesen.
4. A zsidók mindnyájan ismerik ugyanis életemet ifjúságomtól kezdve, amely elejétõl fogva népem körében folyt le Jeruzsálemben.
5. Tudják rólam korábbról, kezdettõl fogva – ha hajlandók lennének tanúskodni –, hogy vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
6. Most mégis itt állok, ítélkezésnek alávetve, mert reménykedem abban az ígéretben, amelyet Isten tett atyáinknak,
7. s amelyre tizenkét törzsünk éjjel-nappal szolgálva reméli, hogy eljut. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király.
8. Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten a halottakat feltámasztja?
9. Korábban magam is azt tartottam, hogy nagy ellenségként kell eljárnom a Názáreti Jézus neve ellen,
10. s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A szentek közül sokat zárattam börtönökbe, miután a fõpapoktól felhatalmazást nyertem. Amikor pedig megölték õket, a hozzájárulásomat adtam.
11. Zsinagógáról zsinagógára járva sok esetben megkínoztam õket, így akartam õket káromlásra kényszeríteni. S aztán, egyre jobban dühöngve ellenük, idegen városokban is üldöztem õket.
12. Amikor ilyen szándékkal a fõpapok felhatalmazásával és engedélyével Damaszkuszba mentem,
13. útközben egyszer déltájban azt láttam, király, hogy az égbõl a nap fényénél ragyogóbb világosság ragyogott körül engem, s azokat, akik velem voltak.
14. Mindannyian leestünk a földre, s ekkor szózatot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: `Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!'
15. Erre megkérdeztem: `Ki vagy, Uram?' Az Úr ekkor így szólt: `Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
16. De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked.
17. Ezért kimentelek téged a népbõl és a pogányok közül, akik közé most küldlek,
18. hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségbõl a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bûnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által.'
19. Mindezek következtében, Agrippa király, nem kételkedtem a mennyei látomásban.
20. Elõször a Damaszkuszban levõknek, aztán Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában, végül a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bûnbánatot, és térjenek Istenhez, végezzék a bûnbánat méltó cselekedeteit.
21. Emiatt fogtak el a zsidók, amikor a templomban voltam, és meg akartak ölni.
22. De Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy elõtt. Nem mondok semmit sem azokon kívül, amikrõl Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendõ dolgokról:
23. hogy Krisztus szenvedni fog, elsõ lesz a halottak föltámadásában, és világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.«
24. Mikor ezeket szólva elõadta védekezését, Fesztusz jó hangosan azt mondta: »Esztelen vagy Pál, a sok tudomány esztelenségbe kerget téged!«
25. Pál pedig: »Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, hanem az igazság és a józanság szavait mondom.
26. A király ugyanis, akihez éppen ezért bátran beszélek, tud ezekrõl. Úgy gondolom, ezek közül semmi sem ismeretlen elõtte, hiszen ezekbõl semmi sem történt holmi zugban.
27. Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!«
28. Erre Agrippa így szólt Pálhoz: »Kevésen múlik, hogy meggyõzz, és keresztény legyek.«
29. Pál pedig: »Kérem Istentõl, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem azok is mindnyájan, akik ma hallanak, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszámítva ezeket a köteleket.«
30. Erre a király, a helytartó, Bereniké és akik mellettük ültek, felkeltek.
31. Távozás közben így beszélgettek egymással: »Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincseket érdemelne.«
32. Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: »Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.«
| 
