1. Miután a határozat úgy szólt, hogy hajón elviszik õt Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Júliusz nevû századosának.
2. Felszálltunk tehát egy adramittiumi hajóra, s útnak indultunk, megkezdve a hajózást az ázsiai helységek felé. A Tesszalonikibõl való makedóniai Arisztarchosz is velünk tartott.
3. Másnap elérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy felkeresse barátait, s gondoskodjék magáról.
4. Amikor onnan elindultunk, Ciprus alá hajóztunk, mert a szelek éppen szembe fújtak.
5. Áthajózva Cilícia és Pamfília tengerén, elérkeztünk a líkiai Mírába.
6. Mivel a százados talált ott egy Itáliába induló alexandriai hajót, arra szállított át minket.
7. Miután hajónk több napon át lassan haladt elõre, nagy nehezen eljutottunk Knídosz elé, de mert a szél gátolt bennünket, Szalmóné táján áthajóztunk Kréta alá.
8. Nagy nehezen haladtunk mellette, s elérkeztünk egy Jókikötõ nevû helyhez Lászea város közelében.
9. Mivel az idõ igen elõre haladt, és a hajózás nem volt már biztonságos, hisz a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette õket
10. ezekkel a szavakkal: »Férfiak, látom, hogy a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem az életünknek is gyötrelmére és nagy kárára kezd lenni.«
11. A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint Pál szavainak.
12. S mivel a kikötõ sem volt alkalmas a telelésre, a többség megállapodott abban a tervben, hogy elhajóznak onnan. Ha csak lehetséges, elérik Fõnixet, és ott telelnek a krétai kikötõben, amely a délnyugati és északnyugati szélirányra tekint.
13. Mivel a déli szél gyengén fújt, és úgy gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett, felszedték hát a horgonyt, és tovább haladtak szorosan Kréta mellett.
14. De röviddel ezután rájuk tört onnan az Északkeletinek nevezett orkán.
15. Mivel elkapta a hajót, és nem tudtunk a szél ellen haladni, elsodródtunk, átengedve a hajót a szélrohamoknak.
16. Amikor elszáguldottunk egy Kauda nevû kis sziget alatt, alig tudtuk megmenteni a csónakot.
17. Mikor végre sikerült azt felhúzni, védõintézkedéseket alkalmaztak: átkötötték a hajót, és mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszhez csapódnak, lebocsátották a lassítót, és így haladtak tovább.
18. A hatalmas vihar úgy hányt-vetett bennünket, hogy másnap kidobálták a rakományt.
19. Harmadnap pedig a hajó felszereléseit dobálták ki saját kezükkel.
20. S mert több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tûntek fel, és a rémséges vihar folyton dühöngött, odalett már minden reményünk, hogy megmenekülünk.
21. Mikor már sokat éheztek, Pál közéjük állt, és így szólt: »Férfiak, rám kellett volna hallgatnotok, nem kellett volna elindulni Kréta alól, s nem szenvednénk ezt a veszõdséget és kárt.
22. De most is arra biztatlak titeket, legyen a lelketek bizakodó, mert egy ember sem fog közületek elveszni, egyedül a hajó.
23. Ezen az éjszakán ugyanis megállt mellettem Isten angyala – én az övé vagyok és neki szolgálok –,
24. s azt mondta: `Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme, Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!'
25. Azért férfiak, legyetek bizakodó lelkûek, mert én elhiszem Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta.
26. Ki kell vetõdnünk valamelyik szigetre.«
27. Amikor már a tizennegyedik éjszaka is beállt, amióta az Adrián hajóztunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valamiféle föld tûnik fel elõttük.
28. Erre lebocsátották a mélységmérõt, és húsz ölet mértek. Majd kicsit továbbhaladva onnan már tizenöt ölet mértek.
29. Ezért attól tartva, hogy sziklás helyekbe ütközünk, leeresztettek négy vasmacskát a hajó faráról, és aggódva várták, hogy kivilágosodjon.
30. Közben a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról horgonyokat vetnek ki, leeresztették a csónakot.
31. Ekkor Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: »Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.«
32. Erre a katonák elvágták a csónak köteleit és hagyták kiesni.
33. Amikor világosodni kezdett, Pál kérte mindnyájukat, hogy vegyenek magukhoz eledelt. Ezt mondta nekik: »Ma tizennegyedik napja, hogy vártok, étlen vagytok, és semmit sem vesztek magatokhoz.
34. Azért arra kérlek titeket, vegyetek táplálékot magatokhoz, ez a javatokra lesz. Egyikteknek sem vész el egy haja szála sem a fejérõl.«
35. Miután ezt elmondta, fogta a kenyeret, s mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek. Aztán megtörte azt, és elkezdett enni.
36. Erre mindnyájan megnyugodtak, és õk is vettek magukhoz eledelt.
37. Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.
38. Amikor jóllaktak az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe dobták.
39. Bár ekkorra megvirradt már, a szárazföldet nem ismerték fel, de észrevettek egy öblöt, amelynek lejtõs partja volt. Azt gondolták, hogy erre futtatják ki a hajót, ha tudják.
40. Miután a horgonyokat eloldották és a tengerbe dobták, meglazították a kormányrudak köteleit is, majd felvonták a vezérvitorlát a szél fújásának az irányában, így igyekeztek a part felé.
41. Amikor végül egy földnyelvhez jutottak, ráhajtották erre a hajót. A hajóorr megakadt ugyan, és mozdulatlan maradt, de a hátsó rész kezdett szétesni a hullámverés ereje miatt.
42. A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valamelyik kiússzon és megszökjön.
43. A százados azonban meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta, hogy ezt megtegyék. Megparancsolta tehát, hogy azok bocsátkozzanak le elsõként, akik úszni tudnak. Jussanak ki és menjenek ki a szárazra.
44. A többieket pedig kivitték, kit deszkákon, kit a hajó roncsain. Így történt azután, hogy minden ember kimenekült a partra.
| 
