1. Megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy a szigetet Máltának hívják.
2. A barbárok nem csekély emberséget tanúsítottak irántunk: tüzeket raktak, és gondoskodtak mindannyiunkról a ránk szakadt esõben és hidegben.
3. Amikor azonban Pál összeszedett egy csomó rõzsét és rárakta a tûzre, egy vipera mászott elõ a melegtõl, és rávetette magát a kezére.
4. A barbárok meglátták a kezén lógó állatot, és azt mondogatták egymásnak: »Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerbõl, de a bosszú nem hagyja életben.«
5. De õ lerázta a kígyót a tûzbe, és nem lett semmi baja.
6. Pedig azok azt hitték, hogy felpuffad, nyomban lerogy és meghal. Vártak is erre jó ideig, s amikor látták, hogy semmi baj sem érte, mást gondoltak: azt mondták, hogy isten.
7. Azon a vidéken a sziget Publiusz nevû fõemberének voltak birtokai. Ez befogadott minket, és három napig jól tartott bennünket.
8. Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrõdve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította.
9. Ez után az eset után a szigetrõl minden beteg eljött hozzá, és mind meggyógyult.
10. Ezek nagy tisztelettel vettek körül minket, s amikor hajóra szálltunk, elhalmoztak bennünket a szükséges dolgokkal.
11. Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte.
12. Eljutottunk Szirakúzába, és ott maradtunk három napig.
13. Onnan körbehajózva Régiumba értünk. Mivel másnap déli szél támadt, a rákövetkezõ napon Puteoliba érkeztünk.
14. Itt testvéreket találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, s csak aztán mentünk Rómába.
15. A testvérek meghallották ezt, és elénk jöttek onnan a Fórum Appii-ig és Tresz Tabernéig. Mikor Pál meglátta õket, hálát adott Istennek, és bízni kezdett.
16. Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai õrizet mellett.
17. Harmadnapra összehívta a zsidók fõembereit. Amikor összegyûltek, így szólt hozzájuk: »Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az õsi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe.
18. Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi fõbenjáró vétkem.
19. Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet.
20. Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.«
21. Azok azt válaszolták neki: »Semmilyen levelet nem kaptunk rólad Júdeából, és az idejövõ testvérek egyike sem hozott hírt vagy mondott rólad valami rosszat.
22. Kérünk, hadd halljuk tõled, hogyan gondolkozol. Tudjuk ugyanis errõl a felekezetrõl, hogy mindenütt ellenzésre talál.«
23. Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. Õ pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltõl estig igyekezett õket Mózes törvényébõl és a prófétákból meggyõzni Jézusról.
24. Egyesek hittek szavainak, mások viszont nem hittek.
25. Mivel nem értettek egyet egymás között, szétszéledtek, Pál pedig ezt a mondást idézte nekik: »Jól mondta a Szentlélek atyáinknak Izajás próféta által:
26. `Menj el ehhez a néphez és mondd nekik: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.
27. Mert megkeményedett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, a szemüket eltakarják, nehogy lássanak a szemükkel, s halljanak a fülükkel, nehogy értsenek a szívükkel, s megtérjenek, és meggyógyítsam õket'.
28. Vegyétek tehát tudomásul, hogy Istennek ez az üdvözítõ szándéka a pogányoknak szól,
29. azok majd meghallgatják!«
30. Õ pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek.
31. Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.
| 
