1. Amíg õk a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomõrség parancsnoka és a szaddúceusok.
2. Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban.
3. Kezet emeltek tehát rájuk, és õrizetbe vették õket másnapig, mert már esteledett.
4. De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret.
5. Történt pedig másnap, hogy a vezetõembereik, a vének és az írástudók összegyûltek Jeruzsálemben,
6. velük Annás fõpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a fõpapi nemzetségbõl.
7. Miután középre állították õket, megkérdezték: »Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?«
8. Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetõi és ti vének, halljátok!
9. Ti ma felelõsségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges.
10. Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: õáltala áll ez itt elõttetek egészségesen.
11. Ez az a kõ, amelyet ti, az építõk, elvetettetek, s amely szegletkõ lett;
12. és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.«
13. Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak.
14. Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent.
15. Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyûlésbõl, azután így tanakodtak egymás között:
16. »Mitévõk legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója elõtt ismeretes csodajelet mûveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk.
17. Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg õket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.«
18. Azután beszólították õket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.
19. Péter és János azonban azt felelték nekik: »Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe elõtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre!
20. Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!«
21. Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották õket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék õket, a nép miatt, mert mindenki dicsõítette Istent azért, ami az emberrel történt.
22. Hiszen több, mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt. Az ősegyház imája a bátorságért
23. Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a fõpapok és a vének.
24. Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: »Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van',
25. aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: `Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek?
26. A föld királyai felkeltek, egybegyûltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az õ Fölkentje ellen'.
27. Mert valóban egybegyûltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,
28. hogy végrehajtsák, amirõl kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék.
29. Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet.
30. Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.«
31. Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyûltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
32. A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt.
33. Az apostolok pedig nagy erõvel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bõséges volt a kegyelem mindnyájukban.
34. Nem is volt közöttük senki szûkölködõ, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták,
35. és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.
36. Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –,
37. mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.
| 
